Nagyon szeretnék barátot, de a fiúk jelenlétében annyira zavarban vagyok, hogy rájuk sem tudok nézni, mit tegyek?

Bocsánatot kérek, hosszúra sikeredett. Ha nincs kedvetek végigolvasni, az utolsó bekezdésben van a lényeg. :)

Egy 17 éves, gimnazista lány vagyok. Nagyon szeretnék barátot, sajnos szinte minden fiùban megtetszik valami, már "csak barátként" nem is tudok tekinteni egyik barátomra sem - még arra sem, akivel amúgy nem tudnék elképzelni kapcsolatot.

Persze ôk ezt nemigen tudják.

Tudom, hogy "majd jön a szerelem, ha nem keresed" - mondja mindig anyukám -, de csak csalódásaim voltak eddig a "szerelem" terén.

Magabiztos vagyok, szókimondó, bolndos, de tudok komoly is lenni, imádom a mûvészeteket. Realista vagyok, emiatt mindenki tôlem kér tanácsot. Nem vagyok túl szép, de tisztában vagyok hiányosságaimmal.

Állandóan azt mondják, nem értik, ilyen "dumával" miért nincs barátom.

De én "félek" a fiúktól, már attól zavarban vagyok, ha egy srác rám néz. Teljesen elvörösödök, ha csak mondják, piros az arcom, vagy felszólít a tanár/stb.

Megszoktam már -a környezetem is -, hogy minden miatt elpirulok, de mégsem merek fiúkkal beszélgetni, rájuk nézni.

Ezzel az a probléma, hogy nagyon szeretnék barátot, részben azért, mert már megôrülök attól, hogy mindenkiben a "férjjelöltet" látom; és szükségem van arra, hogy valaki azt mondja, igazán szüksége van rám.

Kérlek segítsetek, mit tegyek?

17/L