Nem szégyellik a nők néha magukat?

Több ezer feminista küzdött anno a nők tárgyiasítása és elnyomása ellen, a büszkeségüket feladva harcoltak az ő büszkeségükért és olyan áldozatokat hoztak, amik által ma a nők az élet kb. 99 százalékán egyenlő elbánásban részesülnek.

Erre a mai nők mit csinálnak? Tudatosan rájátszanak arra, hogy minél inkább tárgyként kezeljék őket. Intellektuális süllyesztők, akik a viselkedésük által lerombolják azt, amint a múlt századi feministák felépítettek (mielőtt valaki habzó szájjal nekem esne, akkoriban a feministák nem privilégiumokért harcoló férfigyűlölők voltak, hanem esélyegyenlőségi aktivisták. Egy darab húsként viselkednek és még büszkék is arra, hogy nem kell semmit se csinálniuk, mert az értéküket a kinézet és az eladhatóság adja, nem pedig az individuális értékek és a férfiakkal szembeni egyenlő félként való viselkedés. Meg se próbálnak úgy viselkedni, mintha olyan emberi lények lennének, akik egyenlőként akarnak élni, nekik bőven elég az, hogy besírhatják magukat mindenhova és egy kivillantott dekoltázzsal le tudnak kenyerezni egy gyökér férfit, amint arra kerül a sor, hogy a személyiségükkel érjenek el valamit, máris megáll a tudományuk, hisz nehéz olyan érmét villogtatni, ami nemhogy a zsebük legmélyén van, hanem egyáltalán nem is létezik.

Undorító, hogy olyan nők emlékét, akiket a koruk elmebeteg szukának tartott és lépten-nyomon felrúgott csak azért, mert a nőtársaik egyenlőségéért harcoltak és hosszú megaláztatások után nagy nehezen egy törékeny egyensúly teremtettek a két nem között így meggyalázzák a harmadosztályú kurtizánokat megszégyenítő szenvtelenséggel.