Én vagyok a szemét, hogy nem igazán érdekelnek a szerelmi ügyei?

Van egy barátnőm, de nem vagyunk osztálytársak, csak egy suliba járunk. Néha szoktunk még beszélgetni, el szokta mondani a pasis ügyeit, de amikor én beszélnék a sajátomról, hogy mi a helyzet a fiúkkal, nem igazán hallgat meg, vagy rövidre zárja, bezzeg amikor ő dumál a sajátjáról órákig, nekem hallgatnom kell. Én már úgy érzem, hogy nem vagyunk annyira jó barátnők, sokszor csak azért keres, mert valami tanulnivalóban kell segítenem neki, mert hogy okos vagyok. Jó, segítenék én szívesen, de ha már az 1000. szívességet kéri, amit elintéz egy sima köszi-vel, mikor ezer más dolgom lenne, kicsit idegesítő.

Még én érzem rosszul magam, ha nincs kedvem órákig kínlódni vele. A múltkor is arról volt szó, hogy 1-2 feladatban segítsek már neki, erre elküld vagy 30-at, hogy csináljam meg én.. Ez már nem pofátlanság?