Hogy nyomjam el a már az elején kialakuló ok nélküli féltékenykedésem?

Nekem nagyon sok férfi ismerősöm, jó barátom van. Akkor most a páromnak késsel kéne nekiesnie mindegyiknek?

Az ő barátai az én barátaim is, illetve hamarabb voltunk barátok velük, mint hogy mi összejöttünk volna.

Azért mert van néhány lány haverja, még nem jelenti, hogy akar is tőlük valamit. Különben nem lenne veled..

Ez az egész kérdés fejben dől el. Nem benne nem bízol, nem is a lány barátokban, hanem saját magadban. Ezt kéne helyretenned.

Elég annyit kérdezned, hogy honnan ismerik egymást.. milyen választ várnál arra a kérdésre, hogy mennyire vannak jóban? Valószínű azt mondaná, hogy eléggé. És? Mit számít?

Ha meg akarna csalni, akkor ahhoz nem kell neki 2-3 lány haver.

És mit számít, hogy mit válaszol arra, hogy honnan ismeri őket, mennyire, stb...? Abból a szempontból kérdezem, hogy téged alapvetően nem ez zavar hanem a nemük, hogy lányok. Ha ettől a pár lánytól tudod is "izolálni" (mert ez a szándékod lássuk be) egész életében minden nőnemű lénnyel távolságtartó kellene legyen, és nem lehet nőneművel jóban mert téged ez zavar?

Nézd, ha nem érted, hogy igen: ki akarod sajátítani + nagy adag önbizalom hiányod is van és ráadásul ezen nem tudsz túl lépni, könnyen elérhető a robbanás pont.

Egy ellenkező nemű baráttal/haverral puszi puszi a köszönési forma idő kérdése, és borítod az asztalt.

Szóval mindenképpen magadban rendezd le, hogy 1. MINDIG lesz nálad szebb,jobb fenekű,helyesebb,közvetlenebb értelmetlen versenyként felfogni, mert ebben mindenki csak vesztes lehet 2. ennek ellenére veled van 3. bízni is tudni kell benne anélkül nem fog menni 4. biztosan elüldözöd csak idő kérdése, vagy magadat frusztrálod olyanná, ami megmérgez titeket 5. nem izolálhatod el mindenkitől akivel jóban van és történetesen van két melle...

Ezeket magadban a helyére kell tudnod tenni. Hozzá teszem ez egy életre szóló dolog, hiszen ha nem is ő lesz az akivel megöregszel akkor mással ez ugyanúgy el fog kerülni. "Forever alone" tulajdonság ez, ezért is fontos.

A féltékenység nagyon korai életszakaszban történtek eredménye is lehet. A párom is ezzel küzd, csak férfiként. Nehéz megmaradni mellette, főleg, hogy semmi okot nem adok rá, viszont az sokat segít, hogy kommunikálja felém azt, hogy mit érez és leveszi a felelősséget a vállamról. Persze, ha beindulnak az érzelmei, csak pörög a megcsalós kisfilm a fejében... Emellett látom azt, hogy ő szeretné ezt megváltoztatni, folyamatosan tesz lépéseket, nem engem hibáztat, nem játszmázik...stb. Két éve vagyunk együtt.

/játszma pl az, amikor kérdőre vonod folyamatosan más lánykoról és bizalmatlankodsz/

Szerintem nem a barátod felelőssége, hogy biztosítson a szerethetőségedről, hanem a saját magadé. (Mi példánkban: akármennyit is érveltem neki, annak alig volt hatása, csak, amikor ő foglalkozott az önszeretet témájával.) Olvass, kérj segítséget szakembertől, meglátod sok mindent előbb magunkban kell rendbe tenni, hogy készek legyünk egy komoly, hosszú távú kapcsolatra.

Mi 24-25 évesek vagyunk és még a sűrűjében járunk ennek a folyamatnak. Ha komolyan veszed és (évek alatt) tudatosan figyelsz magadra (mennyire szereted,fogadod el önmagadat, kezeled a féltékenységedet, megfigyeled a mögötte levő érzelmeket) esélyed van egy kiegyensúlyozott kapcsolatra. (Ehhez segítség: Veit Lindau - Fogadj örök hűséget magadnak c. könyve, vannak benne tök jó gyakorlatok) Ha nem, akkor a kapcsolataid nagy része egyenlőtlen lehet, az egyik fél vagy megalkuszik, vagy továbbáll. Persze van még ezer más lehetőség, de első sorban a változtatás a Te kezedben van! :)