Nők, nektek rosszul esik, ha azt mondják rátok, hogy nem vagytok szépek csak átlagosak?

Én kifejezetten csúnya vagyok, nekem már az is bóknak számít, ha azt mondják rám, hogy átlagos :D

Nem, miért esne rosszúl? Párom gyönyörűnek lát és is elégedett vagyok akkor miért kéne idegenek véleményére adnom? Plussz soha nem a külsőmmel dolgoztam vagy értem el ahol ma tartok. Úgyhogy akkor sem történne semmi ha tényleg átlagos lennék. Az ember úgyis megöregszik szerintem téves egy külsőre alapított önértékelés vagy megélhetés (ok modelleknek nem).

Nem mondta még senki, de nem hinném, hogy adott esetben különösebben rosszul érintene, mert magamat csinosnak és szép arcúnak látom, békében vagyok a külsőmmel, és innentől fogva mindenki azt mond, amit akar, (a szépség eleve elég szubjektív dolog, amit érdemes elfogadni), ha meg esetleg valaki valami nagyon bántó megjegyzést tenne rám, azt is úgyis úgy tekinteném, hogy inkább szól a másik ember érzelmi intelligenciájáról, mint az én külsőmről.

Már nem vagyok kamasz, amikor az esetek felében azt mondták szép vagyok, a másik felében meg, hogy ronda így végig bőgtem estéket, mert mivel senki se udvarolt nekem, így tényleg elhittem, hogy ronda vagyok. Felnőve már a visszajelzések alapján átlagosnak mondanám magam. Van akinek szép, van akinek átlagos, van akinek átlag alatti, aki szépnek gondol azzal együttélek, így igen, rosszul esik ha rondának mondanak, de hogy átlagosnak? Az egyáltalán nem. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok se modell alkat (bár magasságom megvan hozzá - 186 cm), se szépségkirálynő. De kedves vagyok, eszem is van, páran jófejnek tartanak így ha nem tudnám elfogadni magam és félre tenni a "csúfolódok" véleményét egy besavanyodott banya lennék. Tehát tény, rosszul esik ha rosszakat mondanak rólam, de nem ezeken pörgök.

Tudom, hogy az vagyok a legtöbb embernek, én is annak tartom magam, így nem.

Nem esne se jól, se rosszul. Persze attól is függ hogy ki mondja.

Jajj hát én sosem voltam szép,csak gusztusos :D Persze nem volt ez mindig így,vagyis nem vettem ezt mindig ilyen könnyedén kb 24 éves koromig nagyon bántott volna ha valaki ezt mondja(mert ha ezt gondolja az egy dolog,de legalább ne mondja ki :D) Utána végül is teljesen tudatában voltam a hibáimnak(a külsőmmel kapcsolatban) így én is abszolút átlagosnak tartottam-tartom magam.Sosem hátráltatott ez semmiben,mármint az átlagosságom,így nem érzem ezt negtív dolognak.

Ez annyira relatív amúgy, hogy hol a szép és az átlagos közötti átmenet. De már ha csak megnézzük a fiatalok nagy részét akkor átlagos, mert kb. ugyanúgy néznek ki (ruha, stílus, haj) semmi egyediség nincs benne.

jaj, ne válaszoljatok már ennek a nyomoréknak...