Kapcsolatnak indult, de én zártam le mivel többet éreztem, azonban a barátja szeretnék maradni. Rossz ötlet?

Szóval eredetileg kapcsolatnak indult ami köztünk volt. Nem ismertük egymást, viszont mivel beteg lett nem tudtunk igazán találkozni a 3 hónap alatt csak háromszor. Ő kezdeményezett, elmondta hogy megfogta valami bennem és neki ilyen ritkán van, mert kevés lány kelti fel igazán az érdeklődését. Minden nap beszéltünk facebookon, azonban mondtam hogy nekem ez a havi egy találkozás nem elég, ő erre mondta hogy nem tudja elkötelezni magát, egyszerűen képtelen rá. Én mondtam erre, hogy akkor hagyjuk ezt az egészet ami köztünk volt, ő erre azt mondta, hogy hát jó. De tudom hogy őszintén nem írná le hogy mit szeretne, mert fél a visszautasítástól, és magát előrébbre tartja mint hogy feladja az önbecsülését és azt mondja egy lánynak, hogy márpedig ő harcol érte. Szóval egy hétig nem beszéltünk ezután, viszont engem bántott, hogy így zártuk le, ezért ráírtam hogy nem maradhatnánk-e barátok. Ha belegondolok, mivel alig találkoztunk a megismerkedésünk óta, inkább mondanám barátságnak ami köztünk volt, bár volt csók, meg nála aludtam egyszer (nem feküdtünk le, mert én szűz vagyok), de kevés volt a fizikai kontaktus ahhoz, hogy azt mondanám, hogy több volt. Persze ő sem úgy gondolta, hogy mi csak barátkozunk, de ez sajnos így alakult, mivel nem tudtunk találkozni.

Szóval a kérdés, hogy szerintetek csak magamnak ártok ezzel, hogy barátok maradunk? Én őszintén kötődök hozzá, ráadásul mivel kapcsolatnak indult, jobban mint barátság. Viszont nem szeretném elveszíteni, mivel annyira megértjük egymást, még soha nem találkoztam se fiúval, se lánnyal akivel ennyire hasonlítanánk, mivel eléggé érdekes személyiségem van. Viszont nem tudom, hogy tudnék-e teljesen áttérni arra az érzésre, hogy csak barátként gondolok rá. Talán csak azért szeretném a barátságát, mert reménykedek, hogy egyszer még több lehet köztünk. Nem tudom:/.

Szóval ezért fura a helyzet, mert én kértem hogy zárjuk le, mivel meg akartam magam kímélni a fájdalomtól attól félve, hogy én többet érzek (ami lehet igaz, mivel én túlságosan intenzíven hevesen érzek mindent), viszont én kértem a barátságát. Szerintetek rossz döntés volt, és lelkileg össze fogok törni, mivel így bennem marad a remény, hogy talán még lehet valami komolyabb köztünk, mint barátság?