Mennyire lenne jobb, hogyha az emberek nem egymás külsejét látnák, hanem egymás lelkét?

Egyfelől jobb lenne, mert ezután nem kábítana el a külső senkit, nem lehetne a külsőből előnyre szert tenni, mert mindenki látná, ki milyen is valójában.

Másrészt rengeteg ember megcsúnyulna, hisz 'nem minden arany, ami fénylik', igaz ez az emberek nagy többségére is. Kívülről jól néznek ki, de belülről üresek, semmilyenek, sőt visszataszítóak.

Szörnyű lenne. Eddig akárhány embert megismertem, függetlenül attól, hogy fiú vagy lány, egy idő után kezdtem meglátni a valódi énjét, és rendesen megijedtem, megundorodtam tőle. Ezért nincsenek mély/hosszútávú barátságaim se.

Magamat se bírom ilyen közelről elviselni, nemhogy másokat...

Minden embernek van jó s rosz oldala is. Nincsen tökéletes ember.

Aki azt mondja, hogy van, akkor az hazudik vagy csak nem ismeri igazán.

Én pedig arra lennék kíváncsi:

Mi okból kérded ezt?

Kinézet, izlés, ízvilág, szépség ideál stb. Ez is mindenkinél más, olykor hasonló, de nem ugyan az.

Boncolni lehet a kérdésedet s az én általam felhozott témát is bőven.