Ha a feleség tartózkodó típus más férfiakkal, a férj pedig szívesen barátkozik nőkkel, ez hogyan egyeztethető össze normális módon?

Nem szeretném a férjemet korlátozni, nem is szoktam. Viszont én azt tartom korrektnek, ha nem barátkozom más férfiakkal. Ez amiatt van, mert jártam úgy párszor, hogy a barátságomat biztatásnak vették, és mikor elutasítottam a szexet, akkor megsértődtek és később próbáltak bosszút állni. A másik meg, hogy úgy érzem, nem lenne korrekt a férfi párjával szemben, mert esetleg rosszul esne neki, féltékeny lenne, stb. A pasiktól láttam, hogy ők kimondottan tartózkodóak, ha nem akarnak semmi képpen csajozni. Így hát ez bennem is kialakult. Vannak barátnőim, és a férjem a legjobb barátom, akivel mindent meg tudok beszélni, és ez jó így nekem.

A férjem viszont szívesen barátkozik nőkkel. Erre főleg a munkahelyén van alkalma. Így hát gyakran szembesülök vele, mikor felhívja egy-egy kollegina, hogy milyen bizalmas is a viszonyuk. Mármint hogy én csak vele beszélgetek ilyen meghitten, ő viszont simán löki nekik a kedves szavakat, hogy vigyázz magadra meg pihenj meg ilyeneket, amiről úgy érzem, a lelküket ápolja. Volt már, hogy tanúja voltam, hogy az egyik lány a mély dekoltázsát úgy "véletlenül" odanyomta az arcába, mert feltérdelt a székre és áthajolt az asztalon beszélgetés közben a férjem arcába nyomva a melleit. Férjem úgy tett, mintha nem venné észre, de engem nagyon bosszantott. Úgy gondolom, ha távolságtartóbb lenne, nem lennének rendszeresen ilyen helyzetek. Bár ezt csupa önzőségből szeretném biztosan :( Amúgy én is szeretek vele ilyen kihívóan viselkedni, de más párjával soha nem tenném.

De lehet, hogy én vagyok túl maradi, mert pl. nem is hívogatnék telefonon egy pasit csak úgy csevegni, mikor tudom, hogy van párja. Így nőttem fel, felénk ez volt a norma. Nők a nőkkel barátkoztak, pasik a pasikkal. Persze beszélgettek, de nem hívogatták egymást telefonon és csak akkor kacérkodtak, ha rá akartak nyomulni a pasira. Most Pest megyében élek és itt ebben szabadosabbak az emberek. Igyekszem ezt elfogadni, de mikor a férjemet hívják a kolléganők telefonon, és hallom, ahogy cseverésznek, görcsbe rándul a gyomrom. Mi anno épp így fiúztunk. És aki már megállapodott, az teljesen tabu volt még barátilag is. Vigyáztunk, hogy még véletlenül sem maradjunk kettesben más nemű emberrel, mert hírbe hoznak és a párunk elbizonytalanodik. Hú, ahogy ezt leírom, mintha az ókorból jöttem volna, pedig ez tényleg amolyan hallgatólagos erkölcsi szabály volt. 40 éves vagyok amúgy. Hozzáteszem, irigykedem is a férjemre, úgy gondolom, én kevesebbet érek így, és néha szeretném, ha nekem is lennének férfi barátaim. De velem pl. az ő barátai is nagyon távolságtartóak, pedig velük kifejezetten barátságos vagyok, tehát azt hiszem, ők is így gondolkodnak, mint én, és ilyenkor még jobban zavar a férjem barátkozása a nőkkel.

Mi erről a véleményetek?