Testi hűség. Mindenkinek fontos a párkapcsolatban?

Az a baj, hogy ha testiségre kerül a sor, óhatatlanul is energiacsere történik..belemásznak egymás aurájába és fújj. Tehát ha minimálisan is,de lelki vonzata is van a sima szexnek IS!

Ráadásul vannak olyan pasik és nők, akik nem tudnak érzelmek nélkül senkivel sem szexbe bocsátkozni..tehát ilyen helyzetben, ha mégis oda jut a dolog, az azt is jelenti, hogy van a testin kívül más vonzalom is a háttérben.

Most mondok valamit...az, hogy a férjem adott esetben más nőbe mártogatná a kolbászát, nos...ez mint testiség nem zavarna. Kit érdekel? Nem kopik el neki.. Az viszont igen, ha csak egy icike picike vonzalom is lenne ebben...márpedig az én férjem pont az a kategória, aki érzelmek nélkül nem fog kufircolni egy nővel sem. Tehát ha megtenné, akkor ott már más is lenne, nem csak "szimpla" szex...ami miatt pedig ÁRULÓVÁ válna a szememben. Az egész kapcsolatunkat, szövetségünket a földbe tiporná. Így válás lenne a vége.. nincs bocsánat, nincs semmi...

Szóval számomra akárhonnan is nézem a dolgot, fontos a hűség..testileg, lelkileg, érzelmileg és minden hogyan.

Én nem a csak és kizárólag testi hűtlenségtől félek. Hanem attól, hogy benne van a pakliban, hogy beleszeret másba, mert sosem lehet tudni, főleg ha rendszeres lenne a dolog és több lánnyal is szexelne a párom miközben járunk. Lehet azért van ilyen félelmem mert az első szerelmem azért hagyott el mert beleszeretett másba, szóval a megcsalás ott ehhez vezetett, és bár 3 éves sztori, úgy érzem a mai napig sem heverte ki a csorbát az önbecsülésem. Bennem sajnos olyan érzést kelt ez, hogy "nem vagy elég jó". De míg ezen úgy érzem túllépnék egy olyan emberért akit szeretek, azt nehezen viselném hogy folyton motoszkálna a fejemben, hogy mi van ha az egyik alkalmi partnerből szerelem lesz és valamelyik kitekintés után egyszer csak nem akar majd visszatérni hozzám. Ezt tudom milyen érzés, és soha többé nem akarom átélni, mert évek mennek rá hogy utána ismét felépítsem magam, mint embert, annyira a sárba tipor. Tudom hogy ez meg az én gyengeségem, és fejlesztem is az önbizalmam amennyire bírom, de azt hiszem nem vagyok egyedül azért az ilyesmivel. Csak hadd említsek egy személyes példát, aktuális. Most pont egy olyan szituban vagyok, hogy az exem latolgatja a folytatást, mert rengeteg dologra rájöttünk mit csináltunk rosszul, de egyikünk sem tudta még lezárni érzelmileg a kapcsolatot. Találkoztunk a nyáron, és minden százszor jobb volt mint a kapcsolatunk alatt bármikor. A kötetlenség miatt talán. Viszont most mondott el sok olyan dolgot, amit nem mert míg jártunk, többek között azt is hogy ő valójában sosem volt monogám típus. Kérdezgetett, meg puhatolózott össze-vissza, hogy nekem mi férne bele... és az az igazság, hogy pár hónapja mindent megadtam volna érte hogy akármilyen körülmények közt újra együtt legyünk, most mégis bizonytalankodom. Elmesélte, hogy csókolózott mással amíg jártunk, és magamat is megleptem vele, hogy ez pl. egyáltalán nem hatott meg. De pont ez volt a lényeg, hogy részegség, bulizás, nem számított az a lány neki semmit, a nevét se tudta kb. Nehéz kérdés ez amúgy, mert bármennyire is nem akarok birtokolni senkit, az mégis összetörne ha már nem szeretne, és valamelyik szexpartnert választaná új társának. Viszont a magam részéről próbálok a lehető legnyitottabb lenni, és akármilyen nehéz is, igyekszem megérteni a sajátomtól eltérő felfogásokat, így pl. az övét is, mert nem akarom vakon hinni hogy csak az a jó amit én gondolok, mivel baromi sokfélék vagyunk... bocsi, ha hosszú lett, gondoltam hátha lesz akit érdekel aktuális tapasztalat hasonló témában.

L