Mennyire elvárt dolog, hogy valaki a fájdalmas emlékiről beszéljen egy kapcsolatban?

Semmiképp ne kérdezd, mert ha szomorú emlékekről kérdezed, akkor szomorú emlékeket is fog kötni hozzád.

Ha magától kezd el beszélni róla, akkor hallgasd végig, de utána tereld el a beszélgetést vidámabb téma felé.

A kulcsszavak meg ott vannak a toppon xD

Én abban a helyzetben vagyok, hogy már azelőtt ismertem a párom fájdalmas emlékeit, hogy összejöttünk volna. Történetesen pont ezért tudtam vele összejönni... mert egyébként csak a "hibáit" láttam, de amikor megértettem az okokat, akkor összefüggéseiben láttam a helyzetet.

Amikor pedig már együtt voltunk egy ideje... konkrét szitu: látom este a páromon, hogy valami baj van, valamin őrlődik. Szeretnék segíteni, tehetetlennek érzem magam. Ettől az én kedvem is elcsesződik. Ha ez sűrű előfordul, és nem osztja meg, mi bántja, akkor a kapcsolat rövid idő alatt tönkremenne. Ha csak annyit tudok érte tenni, hogy meghallgatom, máris hasznosnak és értékesnek érzem magam és ő is megkönnyebbül.

Szóval nálunk az vált be, hogy mindketten beszélünk a problémáinkról (is). Ezáltal nagyon nagy mélységekben megismertük egymást, tudjuk, értjük, hogy miért olyan a másik egyes szituációkban, amilyen, nincs hibáztatás, értetlenkedés, vádaskodás, és kölcsönösen támaszai vagyunk egymásnak. Hihetetlenül erősíti a két ember közti kötődést.