Már egy ideje vége a legerősebb kapcsolatomnak, de bizonytalan vagyok, hogy mennyire az én hibám. Mit tudnék ezzel kezdeni? (hosszú lett, bocs)

Lényegében össze jöttem régebben egy fura csajjal. Nem is tudom miért, de aztán mellette maradtam és megszerettem.

Elég buta volt szerelmi és szex dolgokban egyaránt...

Én se voltam sokkal felette ebben, de azért próbáltam magabiztosnak tűnni hogy azt érezze, velem biztonságban van, tudom mit csinálok. Persze ez azért nem volt igaz, én se tudtam mit hogy kéne, a szerintem logikus utat követtem mindössze.

Előbb utóbb össze költöztünk, gyerekvállaláson törtük a fejünket. Aztán ahogy ezen voltunk, egyszer csak el maradt a dolog... Nekem sok, rengeteg munkám lett, hála egy jobban fizető, de több munkát igénylő helynek.(napi 12-14 óra) Már nem akart velem időt tölteni, nem érdekeltem annyira. MAjd szakítottunk. Egyszer megpróbáltuk megint, de nem sikerült.

Végül teljesen elváltak útjaink...

Ő pár próbálkozás után ismét stabil kapcsolatra talált, ahogy kéretlen visszamondásokból hallom.

Én keresném azt, akivel jó nekem, és neki is velem, de valahogy az óta sem jön össze. Ebből következően elvileg ő boldogabb lett, én boldogtalanabb ettől az egésztől. Ami hát nem tudom miért alakult így, de azt vettem észre, hogy azon gondolkodom, az én hibám lehetett? Nem figyeltem oda, mi jó a páromnak? Ha találkoznék egy mellém valónak, neki meg tudnám adni, amire szüksége van, vagy újból egyedül kellene maradnom? Vagy bele se vágjak ilyesmibe, hiszen úgyis alkalmatlan vagyok ilyesmire?

Szóval elég bizonytalannak érzem magam ezen a téren. Azt is tudom, hogy elég önző is vagyok sokszor, a magam 90 kilójával vékony sem, kedvesnek sem nevezném magam.Talán pozitívumot olyasmit tudnék mondani, hogy közben tudok önzetlen is lenni, ha meg bízom a másikban, akkor szeretni és teljesen neki adni magam.

Tudnátok valami tanácsot adni, hogy tudnám ezt teljesen lezárni magamban?