Szerintetek eltűnjek az életéből? Vagy mi lehetne a jó megoldás?

Köszi a válaszod. Igazából én sem nagyon kezdeményeztem, főleg miután már egyszer elutasított, valamilyen formában távolságot akartam tőle tartani. De nem nagyon tudom őt hová tenni, tényleg olyan, mintha nem akarna magának senkit, csak az okát nem tudom, és nem is igazán jutottunk lelkileg sem közelebb egymáshoz. Viszont amikor arrafelé jártam, és találkozni akartam vele, akkor legtöbbször eljött, még ha csak 10 perce is volt rám, ha simogattam nagy ritkán, akkor azt is engedte. A múltkor vagy egy jó hétig nem kerestem, felnéztem fb-ra, és ő írt rám, hogy mi újság velem. Egyszer rákérdezett, hogy ismerkedem-e valakivel, mondtam, hogy nem, és azt válaszolta, hogy ő sem tud senkit mondani a környezetéből, aki szabad lenne, és illene is hozzám, pedig amikor a barátnője összeismertetett bennünket, akkor úgy akarta, hogy ez a lány "vezessen be a társaságba", és néha menjünk el közösen valamerre, de ilyen sose volt, mindig csak kettesben találkoztunk. Szóval nem igazán értem őt, néha az az érzésem, hogy abszolút esélytelen az egész, néha az, hogy lehetne esélyem, csak ő valamiért nem akarja. De mivel nem ismerem őt annyira, így nem tudom, hogy tényleg nem akar-e senkit, meg hogy más férfiakkal milyen, de az eddigi csekély tapasztalataim alapján olyan, mint aki tényleg nem sugároz magából semmi "olyat", és inkább csak haverkodik (ettől függetlenül viszont engem megfogott). Ha kilépnék, akkor legalább le tudnám zárni magamban az egészet, és ha kicsit is fontos vagyok neki, akkor talán nem engedne elmenni, vagy rájönne, hogy veszített valamit (legalábbis titokban ezt remélem).

Végül is ha úgyis lelépek, akkor mindegy, hogy mit mondok el neki. Egyébként furcsa, mert mint mondtam, a barátnője társaságot akart nekem, viszont a lány írt rám, ami nekem nem úgy tűnik, hogy csak barátkozni akart, és amikor elhívtam találkozni, akkor sem azt mondta, hogy gyere el társaságba, hanem kettesben voltunk. Aztán jött a pasi, akibe állítólag már régen szerelmes volt, csak aztán szakítottak. És nemrég említette nekem a barátnője, hogy az ő anyukájának mondta a lány anyukája, hogy a lány beszélt neki rólam, szóval ezt sem értem, ha csak haverkodnék valakivel, akkor nem beszélnék róla. Nyilván vannak "hátulütői" a dolognak (korkülönbség, távolság stb.), de meg lehetne oldani. Nem igazán értem, hogy mit is akar, mondjuk lehet, hogy szerepe van ebben a szülei válásának is, meg nagyon ragaszkodik az anyukájához, akivel együtt élnek, de elég zavaros az egész. Sokszor én sem tudom, hogy mit is akarok, ezért jó lenne valamit lépnem.

Lehet, hogy próbált ő is lépni, csak ő is bénázott, vagy én nem vettem észre, nem tudom. Másrészt az is lehet, hogy ő várja el a konkrét kezdeményezést, agy fél, vagy lehet akármi is, meg tényleg ő érdeklődött, hogy mi a helyzet a lányokkal, de mégsem hívott sosem társaságba, pedig ez nem került volna neki semmibe sem. Attól tartok, hogy ha csak várok, akkor nem oldódik meg semmi, és én sem tudok tovább lépni. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Ha nem írtam, és fent voltunk fb-on, akkor a múltkor ő írt rám, viszont amúgy meg azt érzem, hogy van benne némi távolságtartás, ahogyan én is nagyon nehezen engedek közel magamhoz másokat. Úgy gondoltam, hogy ha megpróbálom vele megbeszélni a dolgokat, akkor hátha színt vall ő is, és ha még nemet is mond, akkor is legalább le tudom zárni az ügyet. Így viszont még elfelejteni sem tudom őt, mert állandóan az motoszkál bennem, hogy mi van, ha, és kívánom is őt.

Nem vagyunk tizenévesek, de nekem nincs igazán tapasztalatom, meg szerintem neki sem, és nem hinném, hogy túl sok pasi akarna neki udvarolni, meg talán ő sem nagyon nyitott erre. Végül is nem vagyok nagyon bátor ember, bár odamegyek, ha kell, és megpróbálok udvarolgatni, de teljesen feleslegesen, mert sosem jön össze semmi. Régen még rosszabb volt, nem is mertem próbálkozni, és szégyelltem sok mindent, a lelkem mélyén még talán most is. Lett volna lehetőségem több mindenre is, csak az adott pillanatban sosem mertem pl. megcsókolni az adott lányt. De egyébként is 99%-ban csak visszautasítást vagy hazugságot kapok, pedig nem cicababáknál próbálkoztam, de sem élőben, sem neten nem akar összejönni semmi. Szóval semmi olyat nem kaptam az életben, amiből lehetne építkezni, viszont a 40. hazugság és elutasítás is ugyanúgy fáj, mint az első, semmivel sem elviselhetőbb, csak talán már jobban belefáradtam az eredménytelen próbálkozásokba.