Miért lett flegma, közömbös, olykor ellenséges velem? 22L

Nagyon röviden.

Van egy srác, akivel barátfélék vagyunk. Na most. Amikor szinglivé váltam, elkezdett közeledni felém. Nagyon nagy barátkozhatnékja lett. Napi szinten beszélgettünk és találkoztunk is. Az elején furcsa volt, olykor kellemetlenül is éreztem magam, de nagyon jóban lettünk, a bizalmasom lett. Utána ez hanyatlott. Ilyen hullámvölgyes lett. Mikor többet beszéltünk, mikor nem is nagyon láttam hosszabb ideig. Nyár végén felkeresett. Szinte szerelmet vallott. Azt mondta majd beszélünk. Érezhető volt, hogy vágyakozik hozzám. Kissé megijedtem, meg is lepődtem, de a beszélgetésre igent mondtam. Mikor összefutottunk, mindig hangsúlyozta, hogy fogunk beszélni,, csak most ez van, máskor meg az. Húzta az időt. Mivel nem én akartam beszélni vele, nem foglalkoztam vele. Ha neki nem fontos. Amúgy is tartottam ettől az egésztől... Mármint éreztem mindig is, hogy ez nem a barátságra éleződik ki, mármint a kapcsolatunk, de úgy elbeszéltünk e téren egymás mellett. Nekem nem hiányzik a probléma, pletyka, hogy foglalt pasival "hetyegek", meg elakarom szedni más pasiját bla bla.

Mostanság viszont olyan fura lett velem. A két legutóbbi, meg már azelőtti találkozáskor szinte ráz lefelé, ha összefutunk, pedig nem én megyek oda hozzá. Kerüli a szemkontaktust, ha mellette állok méreget, le-fel jár a szeme. Összevonja a szemöldökét, mintha valamin kattogna. Flegmább a stílusa. Sokat dolgozik, de eddig mindig éreztem az alázatot benne, olyan kis ügyes srác egyébként, nagyon talpraesett, de nem igazán ismerik el. (család, barátnő sem) Ez az alázat viszont eltűnt belőle. Inkább kissé gőgös lett. Mintha a világ gondját-baját cipelné... Eddig szinte mindig dicsérgetett, külső-belső téren, most is elkottyant dolgokat, de nemrég, mikor azt ecsetelte 1000.x-re is, hogy mennyit dolgozik, kifejtette, az ő munkája más azért, hiába dolgozom én is, de az nem férfi munka, én nem férfi vagyok, hanem nő... Soviniszta duma. Meg ha kérdez is, nem nagyon érdekli a válaszom. Pl. ha a pasikról kérdez és beköpöm van egy srác aki tetszik és ez kölcsönös, csak néz bambám, húzogatja a száját... Mindig olyan kis nyájas, hízelgő volt, most meg olyan flegma lett... Nem az, hogy bántó, csak mintha baja lenne velem, inkább lép lefelé, nem nagyon cseverészik. Már elfordul, háttal áll nekem és úgy köszön el tőlem.

Én nem bántottam soha, pont ellenkezőleg. Én kapartam fel a földről legutóbb, erre pont velem ilyen?

A fáradság miatt lenne ilyen közömbös velem?

Rákérdezni nincs kedvem, amúgy is játszaná a hülyét, meg, hogy nem is igaz az egész, nem közömbös velem stb...

Másokkal van baja? Velem? De miért?

Miért kezdett el így viselkedni vajon?