Mit tennétek ha minden téren tetszene egy férfi, viszont mozgássérült lenne? Összejönnétek vele?

Ismerős a szitu, van egy mozgássérült ismerősöm, a srácra rendre rámoccannak a legkülönbözőbb csajok - igényesen öltözik, kiemelkedően intelligens,állati szövege van, bár erősen piál- fél évbe telt, mire felmostuk a padlóról egy olyan csinibaba után, aki szóról szóra ezen problémázott / hogy fogunk kinézni az utcán.../ természetesen becsapta a srácot, nem kicsit.

Tehát, neked nem tetszik a te embered, hiszen egyértelműen esztétikai problémán lovagolsz. Ha meg már az első lépés előtt ilyen gondjaid vannak, később esélytelen, hogy ez megváltozzon. Ha nem akar a földbe döngölni a hapsit azzal, hogy miután behülyíted, nyilvánvalóvá teszed, hogy számit, hogy mozgássérült, akkor jobb ha bele sem kezdesz.

Nem könnyű kérdés, mert egy mozgássérültnél nem elég a szerelem, de tudni kell, hogy van-e elég erőd szükség esetén rendszeresen a támaszának lenni olyan dolgokban is, amit egy nem sérült ember önállóan is meg tud oldani, és legfeljebb idős korban szorul segítségre. No, meg a sérülés mértékétől is függhet. Mert nem ugyanaz, ha valaki tolószékes, vagy bottal jár, esetleg hiányzik végtagja.

Vannak mozgássérültek, akiknek van párjuk, szóval lehetetlennek nem lehetetlen, hogy az ő helyzetükben is legyen párjuk, csak nem mindenki áll készen egy ilyen emberrel tartós kapcsolatra. Döntsd el, te tudod-e vállalni.

Szégyellni nem szégyellném, egyébként egy súlyos pszichés sérülttel szerintem sokkal nehezebb, mint egy mozgássérülttel, ha egyébként fejben rendben van.

Hát persze hogy nem könnyű kérdés egy nőnek, aki a külsőségek illetve sztereotipiák világában él.

A kérdésfeltevő helyzete igenis könnyű. Nem egy segítségre szoruló mozgássérülről van szó /ugye nem automatikusan szorul segítségre egy mozgássérült/ és a csajnak sem ez a problémája. Hanem az, hogy esztétikailag facebook, és/vagy utcakompatibilis e a csóka.

Ahogy mondtam, a kérdésben benne rejlik a válasz. Csaknem biztos, hogy a csajnak igen rövid időn belül 'lába kél' és ha olyan jellemtelen mint a haverom esetében, akkor még nyilvánvalóvá is teszi azt, amit egy mozgássérült sosem akar hallani.

Nos, nekem nem szokásom olyan ügyekbe belekontárkodni, amiről nincsen tapasztalatom. Ugyanis a tapasztalat nélküli véleményformálás értelemszerűen az előitéletek, és sztereotípiák terepe /emiatt szinte biztosan felszines marad/

Szerinted mozgássérült= segítségre szoruló.

Ha egyébként minden téren tetszene, akkor nem zavarna a fogyaték, bár persze valóban nem mindegy, hogy milyen mértékű. Az, hogy furán jár (ha egyébként nem gátolja az életvitelében), nekem nem lenne kizáró ok.

A párom például félig vak, az egyetlen, amin változtatnunk kellett, hogy melyik oldalára ülök le, ha megyünk valahova, hogy lásson engem rendesen. :)

Kérdező, abban valóban igaza van az előttem szólóknak, hogyha benned van a félsz, hogy szégyenleni kellene-e, akkor még nem biztos, hogy érdemes távoli jövőben gondolkodnotok. Én azt mondanám, vágj bele, hiszen egy "egészséges" embernél is idő kérdése, míg eldől, hogy szereted-e igazán, azonban ha azt érzed, nem, akkor ne húzd a dolgot. Néhány randi alatt te is le tudod tisztázni magadban, hogy ciki-e, ha bámulnak.