Nektek volt már ilyen problémátok?

Egyszerűen túl sokat költök a páromra. Bárhova megyek, mindenhonnan hozok neki valami apróságot. Egyszerűen szeretek másoknak vásárolni és ezzel örömet okozni, legyen szó esetleg csak 1 szelet csokiról. Ünnepekkor rendszeresen esek túlzásba. Hiába egyezek meg valakivel egy bizonyos összeghatárban, rendre kicsit fölötte sikerül fizetnem, a párommal szemben ez fokozottan igaz. 4 hónapja élünk együtt, a rezsi felét fizeti, plusz még 10 ezerben egyeztünk meg, de a beköltözés előtt kijelentette, hogy azt nem fogja fizetni. A közös bevásárlásaink több mint felét (sokszor az egészet) én fizetem, plusz, ha egyedül megyek, akkor is kap valami apróságot. Ha ő megy bárhova, soha nem kapok semmit. Különösen rosszul esett, mikor a papírboltban költött el egy vagyont és egy szép füzetet nem kaptam, pedig tudja, hogy szép doboz és füzet függőségben szenvedek. Az ünnepeket is mindig megússza egy gyertyával, vagy valami kézzel készített dologgal, amit 0 perc alatt dob össze. Ne jöjjetek azzal, hogy nincs pénze, több a havi bevétele mint nekem, én mégis megoldom a saját, a kutyám és a fél lakás fenntartását és még félre is teszek.

Nem lenne ezzel problémám, de cserébe semmit nem kapok amire vágyok, pl. közös programok. Hónapokat kell könyörögnöm, hogy megnézzünk egy olyan filmet amit én szeretnék, mondván, hogy nincs ideje... De a focimeccsekre, meg f1 meccsekre (tudom, hogy nem meccs, de nem jut eszembe mi) mindig van idő. Egyszerűen nem érzem azt, hogy ő eleget törődne velem, cserébe azért, hogy én kiszolgálom és vásárolgatok neki.

Nem is anyagi ajándékokra vágyom, hanem heti 1-2 randira (az nem randi nekem, hogy elugrunk a trioba 1 szelet pizzáért), sétálgatni szeretnék, néha beülni egy moziba, elmenni valahova meginni egy sört, vagy csak összebújni, és élvezni, hogy szeretget.

Egy anyagilag és érzelmileg kihasznált "papucsnak" érzem magam.