Ha én magam dolgozom, és van annyi jövedelmem, amiből el tudom tartani magam, túl nagy elvárás, hogy a leendő páromnak is legyen munkája, és annyi jövedelme, amiből magát fenn tudja tartani önállóan, legalább hasonló szinten, mint én magamat?

Itt vannak, akik fel szoktak háborodni, ha valaki ezt a tényezőt is figyelembe veszi. Szerintem pedig hosszú távon fontos (egy kor után főleg), mert semmit sem adnak ingyen.

Vannak olyan ismerőseim, akik éppen hogy megélnek és el vannak adósodva, mert hol ezt nem tudják fizetni, hol azt, de nekem az az életmód nem perspektíva. Apám is szegényen nőtt fel, igaz, az ő szüleinek a háborús időszak húzta keresztbe az életét, és azért alakult úgy, de apám mindent megtett azért, hogy abból kimásszon, és sikerült is neki.