Honnan tudtátok hogy életetek párjával találkoztatok, vele minden más?

Nem veszekedtek apróságokon, megvan a kölcsönös tisztelet és bizalom, és érzed, tudod, hogy számíthatsz rá, és nem szúr hátba.

Nem volt lángoló szerelem, de minden láng elmúlik idővel és szeretetté alakul. Persze ha nem volt lángoló szerelem az elején, az úgy egy halott kapcsolat, mondják sokan, mert így kevesebbet nézel el a jövőben annak akivel vagy.

De tömören erre a válaszom: Nagy lófaszt...

Ha megtalálod a lelki társadat, a másik feledet, nem számít ha nincs mindent elsöprő lángoló szerelem. Nem egy szappanopera az életünk, nem a filmekből kell meríteni, meg idióta szerelmes történetekből...

26F

Sosem tudhatod, hogy esetleg nem lenne-e jobb massal amig ki nem probaltad mindenkivel. Ez nem szerencse hanem dontes kerdese.

Persze van akinek aki ugy gondolkozik hogy kiprobalja mindenkivel es kivalasztja a nyertest.

Mivel nem probaltam ki mindenkivel, ezert azt tudom, h jobbat mindig lehet talalni. Viszont, ha talasz olyat, aki mellett mas mar nem erdekel, akkor az nagy valoszinuseggel eleted parja. Nem az a kerdes, h kivel tudod leelni az eleted, hanem az, h ki nelkul nem.

En a mostani parommal igy vagyok es evek mulva is minden egyes vele toltott perc, olyan, mint az elso :)

Addig minden férfiban találtam valami komoly, vagy komolynak hangzó indokot, érvet, de legalább egy érzést, hogy miért kell szakítani vele/miért nem kell vele jobban elmélyedni egy kapcsolatba. Viszont Ővele ez egyáltalán nem volt meg, hiába kerestem nagyítóval is, egész egyszerűen nem. Mivel pont egy plátói szerelem után nyalogattam sebeimet, egész egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy a szerelem az, amit érzek iránta, kb. így fogalmaztam meg, hogy miért ne találkozhatnék vele, ha jól érzem magam a társaságában? Nem volt ábrándozás, vagy nagy romantikus lépések-az elején. Aztán minden egyre jobb lett-azóta is. :) Nem mondom, hogy nem veszekszünk néha, vagy nem haragszom rá, de egyszerűen biztonságban érzem vele magam, és egyre jobban szeretem.

Lassan négy éve, hogy ismerjük egymást, fél éve házason. 30N :)

Ezt sosem tudhatja előre az ember, erre szerintem csak utólag jöhetsz rá teljes bizonyossággal.

De én ennek ellenére meg vagyok győződve róla, hogy a vőlegényem életem párja, és márpedig azért, mert mellette nincsenek ilyen kis sunyi ördögöcskék a vállamon, amik azt suttogják, hogy ez így nem lesz jó, nem tökéletes minden, valami gond van, nem együtt fogtok megöregedni... Eddig minden kapcsolatomban voltak ilyenek, vagy ha nem, akkor azok a másik fél részéről értek véget igen hamar. Két éve élünk együtt lassan, úgy gondolom, hogy aminek igazán zavarónak kellett volna lennie, az már csak kiütközött volna, és ha ki is ütközött, én mégis napról napra jobban szeretem.

És nem értek egyet az elsővel, nekem ez olyan szerelem volt, hogy hűha, derült égből villámcsapásként talált el, mondhatni első látásra :) Csapot papot otthagyva rohantam hozzá az előző, egyébként egészen jól működő kapcsolatot hátrahagyva, és azóta is csak örülni tudok ennek a lépésnek. Minél jobban megismerem, minél több időt töltünk együtt, annál jobban szeretem, szerelemmel, szeretettel, ragaszkodással, és meg vagyok róla győződve, hogy soha ilyen embert, akivel ennyire összeillünk, nem találok.

Azzal viszont egyetértek, hogy bár esetenként akadhatnak viták, mert az mindig van, de általánosságban könnyedén, simán megy a kapcsolat, nem az van, hogy "egy jó kapcsolatért KÜZDENI KELL!!", hanem egyszerűen magától is jól működik, pusztán azért, mert élvezzük, hogy egymással lehetünk, egymásra figyelhetünk. Jó, nyilván 2 év után ez azért egyszerűbb, mint 20 év után, de ha esetleg ez csökken is idővel, akkor is szerintem sokkal nagyobb előnnyel indulunk azokkal szemben, akik már most, ezen a szakaszban sem látszanak ki a kompromisszumokból és önfeladásokból.

Minden olyan természetesen simán és egyszerűen történt köztünk, mintha nem is lehetett volna másként.

Nézeteltérések vannak, hiszen nem gondolkodunk ugyanúgy mindenről, rosszabb napjaink is, amikor türelmetlenebbek vagyunk, de veszekedni sosem szoktunk.

Vannak hibáink, de nincsenek köztünk játszmák, érzelmi zsarolások, az ilyesmi pedig nagyon ritka, bármilyen emberi (nemcsak pár)kapcsolatban.

Mi lángoltunk az elején, és kicsit másképp, de még megvan ez a lángolás. Sőt, vannak napok, amikor úgy érzem, szerelmesebb vagyok, mint az elején.