Mit gondoltok, mindenki életében van egy személy, akiből sosem fog teljesen kiszeretni és ő a többi szerelmének az ˝árnyéka˝?

Nekem az első szerelmem igazából sosem teljesedett be, 5 éven keresztül ˝szenvedtünk˝ egymással,,de mindig ugyanott kötöttünk ki, kétszer összejöttünk,de csak 1-2 hónapokra,aztán nem beszéltünk,majd megint tól jóba lettünk, de mindig rossz volt az időzítés, szóval nem mondanám rendes kapcsolatnak.

A sráccal ma már csak barátok vagyunk, neki is és nekem is van új kapcsolatom.

Pár barátjától visszahallottam,hogy ő nagyon sokáig nem lépett túl rajtam és engem keresett a barátnőiben.

Én a mostani barátomat nagyon szeretem,szeptembertől összeköltözünk, együtt képzeljük el a jövőnket. Teljesen más mint a régi, még az sem mondható,hogy őt keresném benne.

De amikor meglátom a régi barátomat, akkor mindig elmosolyodok vagy zavarban vagyok,de látom rajta,hogy ő is ugyanígy érez, midig összetalálkozik a tekintetünk aztán elkapjuk a fejünket. :D De úgy érzem csak a múltbéli énjeink miatt, ma már nem tudnám elképzelni vele, teljesen más személyiség lett ő is és én is.

Szerintetek ez természetes első nagy szerelemnél? Közületek is van olyan, aki így érez?

Persze,csak,ha jó viszonyban válnak el a személyek.

19L

Persze, most nem azt mondom,hogy én így érzek. Csak olvastam ilyen idézetet,és elgondolkodtam,hogy valami van benne :)