Nem tudom, hogy akarok-e gyereket. Ilyenkor mit kell mondani ismerkedésnél? Volt más is így? Ez változhat?

Szerintem hagyd, hogy most ez az érzés uralkodjon el rajtad, kifutja magát idővel, és így majd megváltozhat, ha arra lesz szükség.

Az én esetem rosszabb. Nő vagyok, de ha meglátok egy babát, (1 év alattit), akkor egyszerűen rosszul leszek. Undorodom a gnóm külsejüktől, szerintem egy sem cuki, kifejezetten gusztustalanok, és ha el kezdenek bőgni, nekem nem az jut az eszembe, hogy megvigasztaljam őket, hanem hogy minél távolabb kerüljek tőlük. A gyereksírás hangja az egy kínzás számomra.

Persze fent tartom a változás jogát magam számára, de egyelőre itt tartok. És azt érzem, hogy egyelőre ez jelenti a gátat abban, hogy jelentős ideje nincsen kapcsolatom.

Reménykedj abban, hogy vagy nem változol, és így találsz egy olyan nőt, aki szintén így fog vélekedni (van rá példa, lásd én, és ennek ellenére közel sem vagyok pszichopata), vagy megvárod, hogy megváltozzon, és akkor lesz családod egy szintén hasonlóan gondolkozó nővel.