Hagyjam, ha ő ilyen vagy próbáljunk kompromisszumot találni?

Neten ismertem meg egy srácot, 25 éves. Elsőre nagydumás nőcsábásznak tűnik, viszont valójában nem az... Eddig 1 barátnője volt, mint az később kiderült, azért mert az egyik végtagja izomsorvadásos és nagyon szégyenli, emiatt gátlásos, nehezen közeledik. Egyébként ennek ellenére sportol és nagyon sikeres. Előttem elég hamar levetkőzte a gátlásait, és elmondta mi a helyzet, gondolom mert érezte, hogy nagyon vibrálunk. Felfogásilag jól passzolunk, jó vele, sok közös van bennünk, amiket eddig pasikban nem is igazán találtam meg. Viszont nekem fura, hogy kicsit "kisajátítós", együtt töltött délután/este után nem akar elengedni, és kérlel hogy maradjak, aludjak nála (ami szerintem nagyon korai lenne) aztán 1-1,5 órába telik mire kiléphetek az ajtón, de addigra már feszült vagyok tőle... Nem szeretem az ilyet, szerintem megöli a varázst. Gondolom ez azért van, mert nem túl tapasztalt a nők terén, én meg már jóval túl vagyok az ilyen kis játszmákon. Beszéltünk is erről, mondta hogy tudja, túlfeszítette a dolgot, és reméli ezen felül jól éreztem magam vele... Szóval kommunikálunk erről.

A kérdésem az volna, hogy "hagyjam" hogy ilyen legyen és tapasztaljon, még ha ez előbb utóbb el is választ egymástól, vagy próbáljak többet beszélgetni vele erről, "segíteni", hogy értse mit-miért, és hogyan lehet felépíteni egy kapcsolatot?