Miért "várják el" sokan, hogy egy adott személynek legyen barátnője, vagy legalábbis tudjon felmutatni a múltjából példákat erre?

nekem volt egy barátom, akinek még nem volt barátnője, szintén 23 éves volt, és csodálkoztam is, mert jól néz ki, okos, és így elsőre semmi baj nem volt vele, de miután megismertem, rájöttem..:D

szerintem azért "furcsa", hogy ha valakinek nem volt még ennyi idősen barátnője, mert nem tudom elhinni azt, hogy nem talált még egyetlen olyan lányt sem, akivel ki tudott volna alakítani normális kapcsolatot.. ha meg tényleg nem tudott, nem az ugrana be elsőre, hogy minden lány hülye, hanem az, hogy valami nem stimmel az adott srácnál, amiért nem kellett eddig senkinek:D

Én barátomnak sem volt még nője amikor 23 éves volt és megismertem. Nála az okok egyértelműek voltak. A külsőjére hivatkozott, azzal nem is lett volna baj hogy kövér, de a kisugárzása, az arckifejezése elárulta magáról azt hogy nem volt megelégedve magával és lusta volt mint a disznó. Én akkor még csak barátkoztam vele mert voltak közös elfoglaltságaink és amikor megismertem, rájöttem hogy nem rossz ember ő csak megfelelő törődés kell neki, emberszámba kell venni és normálisan viselkedni vele úgy hogy jobban megtudjon nyílni. Sajnos a legtöbb lány/nő nem ilyen türelmes mint én. Igaz én 27 éves vagyok és sosem tudtam volna elképzelni magamat egy nálam fiatalabb férfival, de mégis így hozta az élet. Az hogy nem volt sosem barátnője, szűz volt és csak csókolózni is életébe egyszer csókolózott 18 évesen egy részeg lánnyal az nem egy dicsőség, de mégsem szégyen. Én örültem neki valahogy hogy nem volt még tapasztalata mert így tudtam "tanítani" meg lelkivilágát picit helyreráztam aminek nagyon látható pozitív hatása lett. Jobb állása lett, jobb életcélja, van egy közös kislányunk. A furcsa az hogy a párom sosem szerette a gyerekeket pedig sok kisgyerek van a családjába meg az egyetlen legjobb barátjának is van már gyereke, de eddig amit láttam hogy nem igen élvezi a gyerekek társaságát aggódtam, de amikor terhes lettem (nem terveztük) Akkor ő csak tettette hogy nem igazán örül neki, valójában amikor elfogadtam és beletörődtem ebbe akkor leskelődtem picit a telefonján és nagyon sok örömhírt közölt egy pár ismerősével és a legjobb barátjának is regényeket írt arról hogy mennyire örül, és akkor jöttem rá arra hogy ő nem azért volt ennyire mogorva a gyerekekkel mert nem szereti őket, hanem mert ő pont hogy szeretett volna már saját gyereket és később megtudtam a húgától hogy amikor megtudta hogy a húgának előbb lesz gyereke mint neki akkor majdnem öngyilkos lett mert szinte szégyellte hogy ő még sehol sem tart.

A húga rendes, kedves lány, jó a viszonyuk de a párom sokáig irigy volt rá hogy a párom csúnya kövér disznónak tartotta magát, a húga meg szép csinos, és modellkedett 18-20 éves koráig.

Egyszerűen azért, mert kell pár kapcsolat, hogy az ember megtanulja megfelelően kezelni a konfliktusokat. Persze, egy türelmesebb párnál működhet a dolog elsőre is, nem azt mondom, hogy nincs kivétel.. De a legtöbb első pár kapcsolatnak hamar vége van, az első pár összezördülést, múló lángolást se húzzák ki... De előbb utóbb rájönnek, hogy apróbb viták vannak, a lángolás nem lesz mindig ugyanolyan erős, kompromisszumokat kell kötni, ja igen, és a másik is ember! Elméletben mindenkinek megy, de hogy tényleg a saját életedben is le tudd őket kezelni, na azt tanulni kell.

Van, akinek nincs kedve újra az elejéről kezdeni az egészet. Van, aki épp úgy érzi, hogy az adott emberért neki megéri. Vagy akit pont nem érdekel. De az átlag nem szeret visszalépni egy szintet, amikor már végre a párkapcsolatait kezdhetné alapból eggyel magasabb lépcsőn is.

Lehet egy pár mellett tanulni, mindent, de ahhoz sok türelem kell, mindkét fél részéről. És ez egyre ritkább...

#5

Nem azt mondtam, hogy nem támasztanak elvárásokat elém, hanem azt, hogy nem foglalkozom velük,.