Mikor voltál a legboldogabb?

feltettem ezt a kérdést magamnak is...

először azt hittem, hogy akkor amikor szerelmes voltam még 14 évesen...de rájöttem, hogy akkor csak azt hittem, hogy boldog vagyok...az inkább csak kémia volt...

utána 7 év depresszió követte, hát ott lefele csúsztam csak, mert mindent elveszítettem amit bármikor is szerettem...

utána szinte minden nap olyan volt, mintha a sötétségből a fényre értem volna, dúdolgattam, legszívesebben táncoltam volna sokszor annyira jó kedvem volt...

nem rég ért véget egy majdnem 2 éves kapcsolatom, most épp penge élen táncolok, ha nem zuhanok magamba, akkor bizonyítom magamnak, hogy mennyire is erős az a maszk amit a depresszió óta viselek...

rájöttem, hogy mi kell ahhoz, hogy életemben a legboldogabb legyek...és talán ez a felismerés, ez a perc életem csúcspontja...igazából csak 1 pillanat volt, de végre rájöttem...és amit akkor éreztem, szerintem felülmúlt mindent...

ha lelkileg nem zuhanok magamba, akkor szerintem sokkal boldogabb lehetek, mint eddig bármikor is...igaz nagy áldozatok árán, de ideje meghoznom őket...

mondjuk ha sikerül, akkor sokak szemébe inkább bolond leszek, mintsem boldog :D

23F

#18:

ezt kicsit bonyolult elmagyarázni...

van egy érzelmes oldalam és van egy racionális ami elfedi azt, hogy ne sérüljön...

szabadjára engedem az érzelmes oldalam, de mindennek a jó oldalát fogom nézni...

mint pl a rengeteg rossz dolognak az életemben mind van jó hatása...

régen olvastam az 5 szeretet nyelvről, a szeretet mint életformáról...

úgy alakítom a továbbiakat, mint eddig, csak maszk nélkül...nem hagyom, hogy bárki is tönkretegye a kedvem...

kicsit meg kell edzenem az érzelmes oldalam, mert érzékeny, de újra önmagam akarok lenni, aki mélyen vagyok...segíteni másoknak amiben tudok, ezt tudom, hogy sokan ki fogják használni, mint a múltban rengetegen, de nem érdekel! lehet sokan bolondnak fognak nézni, talán az is leszek, de legalább boldog...

több dolog is bennem van ami fájó emlékként kísért...nem akarok több ilyet, apróságok, ha úgy nézzük...

pl a legutolsó 2:

volt egy lány a keletiben kéregetett vonat jegyre, 3000 körül volt a jegy ára, adtam neki pár száz forintot, de utána egész haza úton furdalt a lelkiismeret, hogy simán ki tudtam volna fizetni az egészet, mert lett volna elég pénz nálam és nem hiányzott volna annyira...

a másik pedig amikor tegnap sétáltam dédimamámékhoz és láttam egy idős bácsit sövényt nyírni, a földön ott volt ugye amit levágott...nekem kb 1 percembe került volna összeszedni és gondolkoztam is, hogy segítsek e, de végül tovább mentem...ez azóta többször eszembe jutott, hogy miét nem álltam meg segíteni...

lehet hülyeségek ezek, de akkor is bántanak belül...van 2 ilyen ami mély nyomott hagyott bennem, pedig több éve történtek...

emlékszem azokra is amikor segítettem, azok boldogsággal töltöttek el...és én boldog akarok lenni!

23F