Hogy kell egy férfit megtartani?

Én sem vagyok a párom ideálja, nálam 100x jobb nők veszik őt körbe, többek között az ideálja is. Engem is a belsőmért szerettek meg, és egy szép kapcsolatban élek 7 éve a párommal, ahol nem kell attól félnem, hogy megcsal egy dögösebb nővel.

De a mi üzletpolitikánk az, hogy

1. én tudomásul vettem, hogy nem vagyok szép és nem is leszek soha. Tehát, én valamit nagyon tudok, hogy ennek ellenére engem választott és nem az "ideált". Nemrég pont ő mondta, hogy voltak lányok akik tetszettek neki, de nem biztos, hogy azokkal ilyen sokáig is együtt tudott volna maradni. Tehát belső elég arra, hogy hosszútávon megmaradjon a kapcsolat, akkor is amikor a cukormáz már nincs meg.

2. Épp ezért engem nem sért ha más is tetszik neki és ezt el is mondja. Mi barátok is vagyunk nemcsak szeretők. Így ha elmondja, hogy tetszik egy lány neki, akkor abból nincs hiszti. Ha valaki tényleg nagyon tetszik neki azt is elmondhatja és EGYÜTT eldöntjük, hogy hogyan tovább.

3. Így lényegében mindig megvan a szabadsága, hogy elrepülhet ha akar (tehát nem megcsalhat, hanem tovább léphet), én szeretem és szeretném ha boldog lenne. Kapcsolatunk tart ameddig tartania kell. Azt akarom, hogy szép legyen az az idő, amit együtt megélünk és ne kelljen félnem, vagy bármin tépelődnöm, vagy megbánnom. Így elengedem, ha valaki mást talál. És talán épp ezért mert ekkora közöttünk a bizalom, nem ment el. Pedig volt kísértés már. És mindig engem választott. Sok nő van aki szebb, aki jobb. Még Angelina Jolinál, de még Palvin Barbinál is lehet jobbat találni. A szépség egy dolog. Egy férfi magtartásához viszont kevés. Szeresd, légy a barátja, bízz benne és magadban is. Vedd tudomásul a hiányosságaidat, de ne félj ezektől, hanem fogad el. És a külső megfog belső megtart... te a megfog részén túl vagy, csak te ezt a belsőddel tetted. És annyira rossz nem lehetsz, mert a világszép lélek mit sem ér, ha nincs elfogadható külső hozzá. Tehát az, hogy nem vagy az ideálja nem jelent semmit. Attól még szeretheti a külsőd.

Nyugi a kapcsolat elején is úgy pörögtem mint te. Nekem van 7 év rutinom, tehát én a tapasztalatomat mondom el.

A kapcsolatunk 1 éve nagyon balhés volt. Ennyi idő kellett, mire megtudtam bízni benne és magamban. Még az is megfordult a fejemben, hogy nem-e azért van csak velem most, mert jobb egyenlőre nincs. Ő baromi türelmes ember volt velem szemben, így tűrte a hülyeségeim. Amikor végre lenyugodtam, és megtanultam bízni, onnantól maga volt a harmónia a kapcsolatunk.

Emlékszem volt olyan pillanatom, hogy szex előtt álltunk, belenéztem a tükörbe, és mikor láttam az összes ocsmányságot ami én vagyok és persze nem hasonlít egy szupermodellre, de még egy alsó kategóriás pornószínésznőre sem, akkor elsírtam magam. És szintén tépelődtem, hogy egyáltalán hogy fogom neki a cerkáját felállítani? Ha meg sem tud szerencsétlen kívánni, mert egy förtelem vagyok? Bár nyugtasson a gondolat: nálad sokkal szebb lányok is átesnek ezen. Vannak sokkal szebb és tökéletesebb kinézetű barátnőim is, de ezen valahogy mind túlestünk. (és innen csókoltatom a média jeles képviselőit, akik ránk tukmálják az ideáljaikat, aminek élő nő nem képes megfelelni, és még a modellek is csak photoshoppolva)

Ezek a gondolatok tök normálisak, de egyszer szembe kell nézned magaddal és akkor el kell fogadnod ezeket a dolgokat.

Semmi gond. Ezt le kell pörgetni magadban, de mondom, az sem segítene, ha te lennél az ideálja, akkor is kattognál, mert nők vagyunk, és tele félelemmel, hogy nem felelünk meg annak aki végre elfogad minket.

Ezt le kell játszani magaddal, és persze idővel te is látod, hogy nem a semmiért van veled.

Azért a férfiak sem jótékonysági intézmények, ha egyáltalán nem tetszenél neki, mármint a külsődben lenne, ami tetszene neki, akkor biztos, hogy lerázna és nem járna veled.