Velem van a baj és ezért nincs senkim? Ennyire számít?

Mostanában már páran szóvá tették, hogy keveset beszélek és csendes vagyok, de én nem érzem magam annak. Csak egyszerűen nem beszélek össze-vissza hülyeségeket, átgondolom, amit mondani akarok. Nem beszélek halkan, inkább csak nyugodt,kedves típus vagyok, bölcsebb fajta, barátságos, és mindenkihez vannak kedves megnyilvánulásaim a környezetemben. El lehet velem viccelődni is.Viszont nem szólok hozzá olyan témákhoz, amikben felszínes az ismeretem. Nem vágok bele másnak a szavába, ha szakmai dolgokról beszélgetnek, amihez pl én nem értek, inkább hallgatom a beszélgetést. Nem szeretem a pletykát se...ilyenkor inkább hallgatok..és talán sok embert ez tesz kíváncsivá, hogy nem tudja a véleményemet, vagy hogy kinek az oldalán állok.

Viszont egy illető azt mondta nekem, hogy nem lehet, hogy azért nincs párkapcsolatom, mert csendesebb vagyok? Mondtam neki, hogy nem érzem magam zárkózottnak, szeretem az aranyközéputat mindenben..de nyilván a külvilág mást lát. Én úgy gondolom, hogy attól, hogy valaki állandóan beszél, attól nem lesz talpraesettebb, ügyesebb vagy okosabb. Azt érzem, a környezetem azokat részesíti előnyben, akik fecsegnek állandóan, kibeszélik a magánéletük legapróbb részleteit, akik butaságokat beszélnek, nagyszájúak, feltűnőek, hangosak, játsszák az agyukat. Nem hiszem, hogy ez minden helyzetben előny és ez mindenkinek tetszik, és hogy ezzel valaki határozottabb lehet, de nagyon elgondolkodtam azon, hogy lehet ez is az oka annak, hogy lassan 1 éve egyedül vagyok.

Mennyire számít ez szerintetek párkapcsolat alakulásában, hogy valaki mennyire beszédes? Fiúk, milyen lányokat kedveltek ilyen téren?

26/N