Érdemes reménykedni?

Anyukám összejött egy férfivel, kb 1 éve. Tavaly ősszel össze is költöztek, megismerkedtem a férfi fiaival is. A legkisebb (24 éves) rögtön szimpatikus volt, de ő is párkapcsolatban élt, és én is. Mindig is éreztem, hogy én is tetszek neki, de nyilván nem lehetett több közöttünk. Később, mikor mindketten szakítottunk a párjainkkal, /aminek semmi köze nem volt az egymáshoz való kapcsolatunkhoz/, egyre többet kommunikáltunk. Tudni kell, hogy ő egyébként egy nagyon zárkózott fiú, nehezen nyílik meg, főleg lányok társaságában. Leginkább a haverjaival lóg, bár ennek az is az oka, hogy családi problémák is voltak otthon. Egyik este ittunk, miután hazaért egy buliból. Mikor már eléggé felbátorodott az italtól, elkezdett fogdosni, meg mondta, hogy aludjak vele. Meg is csókoltuk egymást, de az együttalvásba természetesen nem mentem bele. Másnap csak fb-on beszéltünk,aztán este lementem hozzá beszélni.Azt mondta, hogy nem csak azért volt az ami történt, mert részeg volt és ittas, hanem komolyan gondolta, az alkoholtól pedig könnyebben ki tudta mondani.Remélte, hogy idővel majd kialakul a kapcsolat. Nem nagyon tudtuk,hogy mitévők legyünk, hiszen a szüleink miatt nem nagyon tudtunk mit csinálni. Szó volt róla, hogy tervezünk közös programokat, hogy szokják otthon, hogy együtt vagyunk, de ő inkább barátokkal járt ki.Másnap megint beszélgettünk este a szobájában, és megint hajlandó lett volna arra, hogy lefeküdjünk egymással, de mondtam hogy nekem kapcsolat nélkül nem megy. Az apukájával problémák vannak, szóval pár napja el is költöztünk, a szüleink szétmentek. Egyértelműen az édesapja a hibás, a fiúk is nagyon sajnálták, hogy így alakult a szüleink kapcsolata. Írtam neki, hogy mi lesz ezek után, fogunk-e még beszélni, de csak olyanokat ír, hogy még nem tudja, hogy hogy lesz, meg hogy sajnálja, hogy így alakult, ez egy elég sz*r helyzet,stb. Tudom, hogy tetszettem neki, én is éreztem és mások is mondták. Viszont nála fiatalabbakkal barátkozik főképp, és lehet,hogy nem érett egy igazi kapcsolathoz? Én szeretnék mellette állni, és támogatni...viszont nem tudom, hogy érdemes-e reménykedni, hogy lesz köztünk valami. Azóta nem keres. Nem tudom, hogy azért, mert ennyire megrázta az, hogy elköltöztünk, és szégyelli magát az édesapja miatt, vagy azért nem, mert ez tényleg ennyi volt. Szerintetek?