Van aki tudatosan feladta a karrierjét, a szerelmi élete/párkapcsolata miatt? Tényleg annyira gáz ez manapság?

Nézd... Őszinte leszek, az én szememben ugyanaz a kategória, amikor egy lány a családi házból rögtön beül az előteremtett házba, és eltartja a férje, mint mikor harminc éves kanok élnek otthon az anyjukkal, mert az "kényelmes". Én ezeket az embereket valóban életképtelennek tartom, hisz egyedül nem vitték semmire, kellett valaki, aki életben tartsa őket. Szerintem is jó dolog, ha egy férj tud lehetőséget teremteni ahhoz, hogy a gyerek pár éves koráig az anyuka otthon maradhasson, de hogy egész életében semmi mást se csináljon, csak otthon üljön, az számomra nagyon szegényes és vissza taszító. Nem tartanám magammal szellemileg azonos szintű társnak, ami nálam alapfeltétel lenne, egy életre szóló kapcsolathoz. Valószínűleg ugyanezt gondolják azok, akik támadnak.

De ugyanakkor ami fontos tényező, ha és amennyiben nektek ez így tökéletesen elég és megfelelő, akkor mindegy, hogy én vagy bárki más mit gondol. Ti életetek. Csak próbálom megvilágítani, kívülről ez hogy is nézhet ki.

Én is otthagytam a sulit, bár nekem csak egy kicsi faktor volt ebben a döntésben a párom. Összeköltöztünk, viszont a diákmunkás fizum nem volt elég ahhoz, hogy tényleg jól kijöjjünk anyagilag, a barátomtól pedig nem akartam függni. Az egyetem meg amúgy sem nagyon érdekelt, így a szüleim azt mondták, hogyha felnőttesdit akarok játszani, akkor játsszak nagyban és vállaljak rendes munkát. Így is tettem, találtam egy kényelmes és jól fizető állást. De vannak terveim, szeretnék továbbtanulni majd, elvégezni egy képzést, szerencsére tanfolyamokat is támogat a munkahelyem.

Nem főben járó bűn a te elképzelésed sem, de mi a garancia rá, hogy a párod tényleg ott lesz melletted? Bármikor közbejöhet egy baleset, egy létszámleépítés, egy csőd, és akkor ott maradtok fizetés nélkül. Sajnos ilyen anyagias világban élünk, amikor ezt kell figyelembe venni. És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy közöttetek is bármilyen probléma felmerülhet. Manapság már nagyon elképzelhetetlen, hogy egy pár együtt maradjon tényleg élete végéig.

Én is vágyom rá, hogy majd otthon legyek a kicsivel, de magamat ismerve bőven elég lenne az a 2 év, amíg a munkából kiesek és amit otthon töltök. De közben biztos, hogy fogom magamat továbbképezni, vagy esetleg otthonról melózni.

Szerintem azért nézik le az ötleted vagy a tervedet, mert a könnyebb utat választod.

Azért ezt nem a karrier feladásának nevezném, mert feladni azt ad fel az ember, amit tudatosan tervez és AKAR. Te meg a leírás alapján sosem akartál karriert, csak csináltad a sulit, mert úgy érezted, a társadalmi nyomás miatt muszáj.

Amúgy ezzel nem is az a baj, amit anyád hajtogat... ki nem tojja le azt, hogy ki mennyire "viszi". Inkább az, hogy a mai világban nem okos dolog ez sajnos. 50 évvel ezelőtt az volt, mert akkor megvetették azt, aki elválik... manapság meg simán hagyják ott a pasik egy kapuzárási pánik vagy meghülyülés után a párjukat, vagy épp csak szimplán kiszeretnek belőle. A közös vagyon felezése még oké, de azt a lakást stb. fenn is kell ám tudni tartani... de úgy egy elvált, esetleg gyerekeket nevelő nő hogy fog munkát találni, hogy életében nem dolgozott egy percet sem... vagy ha igen, választhat a legaljább, legmegfizetetlenebb gyári munka, a közmunka, a k...válkodás/telefonszex/wecamezés meg a zepterezés között... nincs garancia arra, hogy ti mindig együtt maradtok majd. Ezért is kell két lábon állni, mert akkor sem zuhansz annyira mélyet, ha pofára esel.

1, nekunk nyugdijjunk valoszinuleg sehonnan nem lesz.:D

en is ott hagytam a sulit. Jobban mondva az egyetemet. Mehetnek befejezni,de anyagilag nem fogom birni,mivel masik varosban van.Most tanfolyamra jarok,olyan szakra ami keresett kulfoldon,szeretem is,de itthon sajna ezert a munkaert is annyit fizetnek,hogy ehenhalsz.

Kerdezo,szep es jo a sok gyerek,meg a szerelem,de gondolj arra is,mit csinalsz ha szetmentek.

Nekem nincs főiskolai/egyetemi végzettségem. Szimpla technikusi vizsgám van. Mégis jól keresek vele "itthon".

Én sem értem, miért van ez az egyetemi mizéria.

A lényeg amíg jól elvagytok, kényelmesen éltek addig semmi gond. Az, hogy a környezetetek mit mond, ne foglalkozz vele. A Ti életetek éljétek boldogan, harmóniában, szeretetben. :)