Mi az amitől ez megváltozna? Van ebből kiút?

23 éves vagyok, jóideje nem volt párkapcsolatom, amit röviddel ezelőttig hiányoltam, és bár lett volna rá lehetőség, hogy ismerkedjek, randizzak, de aztán mindig visszakoztam. Eddig úgy voltam vele, hogy félek egy párkapcsolattól, a csalódástól, a fájdalomtól, talán ezért alakult így. Az utóbbi időben viszont teljességgel arra jutottam, hogy NEM AKAROK párkapcsolatot, irtózok mindentől, ami a szerelemmel kapcsolatos. Még egy dalt is képtelen vagyok végig hallgatni, amit azelőtt szerettem. A testvérem szerint teljesen elzárkózok az egész téma elől, nem engedek közel magamhoz senkit, és talán így is van. Kialakult bennem valami, ami megkérdőjelezi ezt az egészet. Persze az ember boldog ha beleszeret valakibe, na de meddig? Egy idő után feloszlik a köd, és szép lassan elmúlik, jön veszekedés, a csalódás, nekem erre nincs szükségem. Világéletemben úgy voltam vele, hogy ha beleszeretek valakibe, akkor vele szeretném leélni az életem (ódivatú,naiv, unalmas gondolat,tudom) ez eddig sajnos nem jött össze. A mai világ nem ilyen, elfogadom, manapság a legtöbb férfitól nem lehet elvárni, hogy élete végéig hűséges legyen egyetlen nőhöz. Én viszont nem bírnám ki, ha el kéne veszítenem azt, akit szeretek. És ez sajnos nem hozzáállás kérdése, mert egyszer minden szerelemnek vége.

A kérdésem az, hogy voltatok-e hasonló helyzetben, mi az, ami esetleg változtatott a véleményeteken, és én mit tehetnék?