Szerintetek érthető, hogy miért nem kell mégsem nekem a srác?

Egy több éves kapcsolatom ment tönkre nemrég.

A szakítás előtt egy héttel megismerkedtem egy sráccal, akit iszonyatosan megkedveltem. Vicces, aranyos stb. Szóval bejött nekem, az a lényeg. De SEMMI sem történt köztünk. Tudta, hogy van barátom (látta gondolom fb-n).

Tök sokat beszélgettünk, megkérdezte h miért vagyok letört, elmeséltem neki, hogy valószínüleg szakítani fogok. Korrekt volt ezügyben, nem akart mindenáron rábeszélni a szakításra, de azért rendesen flörtölt velem.

Ugye a megismerkedésünk után egy héttel szakítottam a (mostmár ex)párommal. Érthető módon eléggé ki voltam bukva, rossz kedvem volt, stb.

Mondta a srác, hogy találkozzunk, hátha jobb kedvem lesz. Mivel elkezdett zuhogni az eső, ezért felhívott magához, mondtam neki oké. Fent beszélgettünk, elmondta hogy bejövök neki. Mondtam neki, hogy én is kevelem őt, DE most rögtön nem akarok beleugrani semmilyen kapcsolatba, senkvel sem akarok semmit, csak jólérezni magam és amúgysem ismerem még rendesen, előbb meg kéne ismerkednünk. Mondta, hogy oké.

Utalgattam olyanokra nyilván, hogy vonzódom hozzá, de leszögeztem, hogy NEM AKAROK KAPCSOLATOT.

Erre...

Két nap múlva áthív megint magához, mert miért ne. Mondom, rendben. átmegyek, erre virágot vett nekem, írt egy SZERELMES VERSET és vacsorát főzött, mellé pedig gyertyát tett az asztalra.

Eléggé kiakadtam. Alapjáraton biztos elolvadtam volna, de konkrétan telibesz*rta azt, hogy mennyire nem vagyok renben érzelmileg és mennyire nem akarok most kapcsolatot...

Utána pedig neki állt feljebb, hogy milyen szemetek a nők.