Nőtársaim, ti nem unjátok, hogy szinte minden pasi ránk mozdul, és esélytelen, hogy olyan férfi barátunk legyen, aki tényleg csak barátságot akar?

Az evolúció úgy hozta össze, hogy az ellenkező neműek egymásban a vonzódást keresik.

Tehát az elsődleges gondolat, szándék ez.

Nekem egy olyan nő nem volt az életemben, akivel jóban voltam és azt nem ez a törvényszerűség alapozta volna meg.

Nyuszi, a férfiak ha közelednek egy nőhöz, sosem barátkozni akarnak. A tini években kezdődik és onnantól kezdve nem ér véget sohasem. Erre ne várj.

De én nem unom, mert tartom a távolságot és így nem is mozdul rám minden pasi. Akit férfi barátomnak nevezhetek, az nős és nem is annyira közeli barát, hogy most minden nap háromszor beszéljünk egymással. Akin meg azt látom, hogy próbálna közeledni, azt elég határozottan és egyértelműen visszafogom, nehogy illetlen gondolatok jussanak az eszébe. Így vannak kedves férfiismerőseim, akikkel lehet programokat szervezni anélkül, hogy rám mozdulnának. Ilyen egyszerű, csak határozottnak kell lenni és nem elhinni, hogy őszintén csak barátságot akar. Ha magától kialakul, az egy dolog, de ha nyomul és keresi a társaságod, az nem azért van, mert annyira a haverod akar lenni.

Én vagyok a szinte \o/

Amúgy ha adott egy egyedülálló nő és egy egyedülálló férfi, természetes, hogy felmérik, lehetne-e az új ismeretségből kapcsolat. Nemtom másnál ez hogy megy, de én először csak szimplán barátkozni kezdek, hogy kiderüljön, mi lesz. A másik viselkedésétől függ, hogy hogy alakul: bátorít, netán nyomul, vagy nem is tetszik nekem, vagy tetszene, de nem akar (ebben az esetben nem nyomulok). Kicsit más a helyzet, ha pl társkeresőn ismerkedünk meg, mert akkor nyilvánvaló, hogy mi is a célunk, de ugyanúgy érvényes, hogy bármiféle összejövés előtt felmérem, hogy egyáltalán érdemes-e. És hiába vagyok férfiból, nem jó nekem akármilyen nő, főleg belső tulajdonságra nem. Akivel meg nem illek össze, abból simán lehet barátság. Volt már rá példa.

24/F