A párommal ki költöztünk Pest megyébe, de én nem tudom itt megszokni. Mit csináljak?

Megértelek, pont fordított cipőben járunk. Én vidéki vagyok, szeretem a pesti nyüzsgést, de az életemhez hozzátartozik a kert, a hétvégi nyugalom és a kakaskukorékolás. Párom viszont flaszterkoptató panelos, őt rázza a hideg a fűnyírástól és az ingázástól, míg én kiborulok a szomszéd nemi életétől és a villamostól az ablak alatt. Imádom, szeretem, és rettegek a jövőtől, de akkor is megpróbáljuk. Sajnos benne van, hogy egy szomorú válás lesz a vége, ráadásul ilyen hülye indok miatt...

Két dolgot tehetsz:

- megpróbálod megszeretni, az előnyeit látni vagy épp lenyelni,

- elválnak az útjaitok.

Az a probléma, hogy az alaptermészet ritkán változik. Ha valaki a panelban érzi jól magát a város közepén a szmogban, akkor száműzetésként fogja megélni a vidéki létet. Ha pedig kertre vágyik, nyolc kutyára és flexelésre a szomszédban, akkor börtön lesz a negyedik emeleti lakás a zsebkendőnyi "térrel" a szomszédban...

Biztos vannak közösségi programok az adott helységben is, próbálj új ismerősöket szerezni ezek által. A bezártság-érzeten sokat segíthet.

Esetleg, ha jobb a közlekedés, maradni a fővárosban munka szempontjából? Akkor meló után kikapcsolódhatsz a barátokkal a nyüzsgésben, este pedig jól fog esni a párod mellett a nyugi.

(Egyébként tökre megértelek, mi is hasonló szituban vagyunk-leszünk, még költözés előtt, de én már most tudom, hogy megőrülnék, ha a helyedben lennék.... Még keressük a kompromisszumot.)

Pest megyében élek, és nagyobb itt a nyüzsgés, mint a belvárosban, csak meg kell találni a lehetőségeket.

Rengeteg program van, közösségek, amikhez lehet csatlakozni. Csak rajtad múlik! De panaszkodni nyilván egyszerűbb, mint érdemben tenni azért, hogy jól érezd magad....