Szerintetek a ferfiak jobban viselik, ha parjuk anyja mindenbe belekotnyeleskedik, mint forditvaha mikor a nonek kell elviselnie hogy parja ilyen anyamasszonykatonaja?

Ez pozícióharc. A fiús anya úgy érzi, elveszítette a fia életében betöltött szerepét, így próbál létjogosultságot szerezni magának a mindennapi életben, például beleszól a főzésbe, takarításba, gyereknevelésbe. A barátnő meg nyilván rosszul tűri, mert ki szeretné, ha az anyósa eljátszaná a nagyasszonyt mellette. Szóval ez az alapja az egésznek.

Férfiaknál is előfordulhat, de sokkal ritkább, mivel a barátnő anyja és a férfi között nincs ilyen kifejezett rivalizálás, ráadásul a férfiak tényleg alapból jobban tesznek az egészre. Ettől még számukra is idegesítő lehet a kotnyeleskedés, csak az szimplán kotnyeleskedés marad.

Nálunk a párom (a férfi) sokkal jobban felidegesíti magát az anyja (anyósom) bármilyen megjegyzésén, javaslatán, "beszólásán", még akkor is, ha egyébként neki is van hozzá köze (tehát nem a kettőnk életébe szól bele- még, mert vannak rá utaló jelek, hogy az unoka érkeztével ez meg fog változni), most pl a konyhát újítjuk fel a házában, és mi járunk utána alapvetően, és amikor anyósom mondogatja, hogy hogyan szeretné, mint szeretné, szerinte így vagy úgy lenne jobb (elvégre amúgy is ő az, aki használja, most nem azért), akkor tudatosan kell visszafognia magát, hogy ne szóljon vissza ingerülten, pedig egyébként szívesen segít és lelkes a kérdésben.

Szóval nálunk pl a saját szüleinkre érzékenyebbek vagyunk, a másikét azt egészen jól tudjuk tolerálni. De nálunk nincs is olyan köztem meg anyósom között, amiről a második írt (bár tudom, hogy az tényleg egy gyakori eset), engem eleve szeretett az anyósom de mióta már relatíve biztos, hogy unokákhoz jut általam, azóta kb a popókám kinyalja, annyira örül. Az én anyám meg annyira nem szól bele semmibe, vele kevesebb a kontakt, így nem igazán van a páromnak oka haragudnia rá. De szerintem nincsenek itt nemi különbségek, inkább a személyiségek harca ez első sorban.