Mit tegyek? Milyen véleménnyel vagytok? 42éves férjezett, két kamasz gyerek anyja vagyok. Házasságom már régóta nem működik. A munkám során megismertem egy férfit, aki 44 éves, szintén két gyermek apja, de ő szlovák, én magyar vagyok.

Először lelkileg voltunk egy hullámhosszon, tavasz óta már több van köztünk, testi kapcsolat még nem volt.Nehéz megfogalmazni az érzéseimet, szeretem, a férjemnek annyit mondtam, hogy ő irányában nincs érzelem ( fontos megjegyeznem, hogy az ő felbukkanásának nincsen köze a házasság megromlásához), de semmi negatív dolgot sem érzek feléje, egyszerűen a 18 éves kapcsolat elfáradt, egymástól elhidegültünk. Vele majd' minden nap beszélek telefonon. Tudom, hogy nem hagyja el a családját, mondta is, bár hozzátette, hogy vannak problémáik és arra vár, hogy 2-3 éven belül a gyerekek elhagyják a középsulit. Amikor velem van, a szeme csillog, simogat, arca piros, nem dicsér agyon. A szeretlek szót nem használja minden nap. Így elsőre nem tűnik túl egyszerűnek a dolog, de mégis akkora lelki töltetet ad, amivel könnyebb a mindennapokat elviselni.Lehet, hogy csak játék vagyok a szemében, én mégis úgy érzem, hogy szerintem ő sem tud egyelőre mit kezdeni a kialakult helyzettel. Nekem egyelőre elég, hogy láthatom, ölelhetem és szerethetem. Kértem, hogy ne játsszon velem, amire egyértelmű válasza a : nem játszom, mert komoly érzéseim vannak. Az én kezem meg van kötve, a férjem hallani sem akar arról, hogy elváljunk, nem enged el, viszont korábban ő mondta, hogy menjek, mert semmi keresnivalóm nincsen otthon. Anyagilag is függök tőle, a vállalkozás is közös.