A hűség, a lehetőség (ek) hiánya?

Egyáltalán nem.

Ismerek olyan embert, aki örülhetne, hogy egyáltalán van valakije, aki szereti, és közben állandóan azt keresi, kivel lehetne egyet dugni. Pedig nincs rá reális lehetősége, de hűségesnek nem nevezném.

A hűség egy döntés, egy elv, amit én elsősorban saját magamtól várok el. És lehet röhögni, de én büszke vagyok rá, hogy tudok nemet mondani, és utána nem forgolódok álmatlanul, hogy mit hagytam ki.

Ugyanmár, lehetőség mindig van. xD A hűség döntés. Pont. Mérlegre teszed az érzelmeidet (és a párodét!), az elmúlt közös éveket, a hátralévő közös életeteket, szóval az egész kapcsolatodat/házasságodat... ez a mérleg egyik oldala. A másik pedig a pillanatnyi kanosságod. Aztán felteszed magadnak a kérdést; melyik "oldal" ér többet? Melyiket érdemes kockára tenni/elveszíteni/meg sem élni, és melyik fontos annyira, hogy mire megválaszolnám, már maga a kérdés értelmetlenné vált...?

Ennyi az egész, döntés.