Átlagos vagy az alatti csajok, milyen logika szerint ítélitek meg, hogy nektek egy adott srác csak egy csettintéssel meglenne-e?

Nézd, én átlagos nőnek tartom magam, de valahogy "megérzem".

Egy példa: egyszer, sok évvel ezelőtt egy nyilvános eseményen találkoztam egy férfival, akit akkor láttam életemben először. Nem bókolt, nem udvarolt, semmi jelét nem adta, hogy összejönne velem, de egyszerűen éreztem.

Legközelebb megint egy eseményen találkoztunk, és akkor már bőszen udvarolt, pár hónapig "járogattunk". Én elmondtam neki, hogy az első alkalomkor, amikor találkoztunk, éreztem, hogy lehetne valami. Ő ezen meglepődött, mert azt mondta, akkor még nem vett igazán észre, csak a második találkozásunkkor. Az események azonban azt igazolják, hogy a radarjaim jól működtek.

És ez csak egy példa, sok hasonló volt még, amikor a megérzésem bejött, és az adott férfi, akivel kapcsolatban olyan benyomásom volt, hogy lehetne valami vele, idővel (!) udvarolni kezdett. Azt hiszem, a metakommunikációból jön át, de nem tudnám pontosan megmondani.

Nem tudom, hogy az általad leírt esetben is erről van-e szó, én csak a saját példámat ismerem, és engem még soha nem csapott be a "radar". (Az más kérdés, hogy nem szokásom hangoztatni, hogy ki az, akit meg tudnék "szerezni".)

"100 f. Sz után biztos nem smárolgatnék vele"

Akkor ezek szerintem nem is annyira alaptalan az a magabiztossága, ha átlagos, vagy átlag alatti nőként ennyi férfi fejét el tudta csavarni. Amúgy is sokszor csak ezen múlik a hódítás: az önbizalmon.