3 hete szakítottam a barátommal és nemrég derült ki, hogy terhes vagyok tőle. Szerintetek elmondjam neki, hogy terhes vagyok és megkérdezzem a véleményét, hogy megtartsam-e a gyereket vagy ne?

Attól még lehet az apja, ha nem is vagytok együtt. Meg Ugye gyerek tartási...

Én is tudok ilyenről, hogy elváltak aztán az lett belőle, hogy szülők megmaradtak...

"A 3 éves gyerek miért nem az oviban alszik ebéd után? Ma már minden 3 éves óvodaköteles.

A válaszíró 51%-ban hasznos válaszokat ad.

# 9/11 Időpont ma 14:54"

Azèrt vicces, hogy valakik egy teljesen anonim oldalon kèpesek számonkèrni egy vadidegen embert. :"D Én meg teljesen idegenbe sajnálom a környezetedben élőket. Az ilyenek szoktak lenni a rosszindulatú szülők akik mindig csak más szülőket beszèlnek ki, hogy milyen szörnyen nevelik a gyereküket meg stb de ők tökéletesek!

Már ne haragudj, de ezt a kérdést miért kell újra és újra kiemelned? Okt.7-én írtad ki először ------> azóta még mindig nem tudod, hogy mit csinálj?

Ha így haladsz, kifutsz az időből, mi meg 2018. decemberében is ugyanezt a vergődést láthatjuk majd a címlapon.

U.i.: ha dugni volt eszed védekezés nélkül, akkor arra is legyen, hogy a felelőtlenséged kövrtkezményeivel szembrnézz!

Remélem, meggondolod magad a gyermek örökbeadásával kapcsolatban. A gyermek a legcsodálatosabb dolog a világon, és gyakorlatilag ez a legfőbb dolog amiért érdemes élni. Ha mondjuk 14 éves lennél akkor legalább azt megérteném, hogy honnan származott eleve ez az örökbeadási gondolatod -- de te már jelentősen benne vagy a korban, 28 évesen bőven ideje már anyának lenned.

Remélem azért a babával eltöltött 9 hónap meggyőz majd arról, hogy te és Ő összetartoztok, test a testedből, szeret téged, ragaszkodik hozzád, szüksége van rád, és neked is Őrá. Ne dobd el magadtól a gyermekedet, soha életedben nem fogod magadnak megbocsátani és soha életedben nem fogod tudni ezt helyrehozni vagy visszacsinálni.

A megnyilvánulásaid és a döntésed alapján, hogy megszülöd a babát, egészséges gondolkodású, értelmes nőnek tűnsz és biztosan alaposan át gondoltad a lehetőségeidet.

Megtudhatnánk-e, hogy az apának miért nem mondtad el?

Úgy gondolod, hogy nem örülne neki, vagy nem érdemli meg, sem Ő, sem a családja?

Biztos vagy abban, hogy nem szeretné magához venni, vagy Ő, vagy a családja, vagy esetleg nem támogatnák a felnevelését?

Nekem is van 2 nagy fiam és ha valamelyiknek gyereke születne, egy hasonló szituációban, én biztosan mindent megtennék azért, hogy az unokám életnek a része maradhassak (és ezt tőlük is elvárnám).

Ha megtudnám, hogy unokám született, akit a tudtom és megkérdezésem nélkül, örökbe adott az édesanyja egy vadidegennek, biztosan nagyon mérges lennék.

Ha csak azért nem akarod az apának elmondani, nehogy zsarolva érezze magát, vagy valamiféle büszkeségből, akkor az első mondatomnak, az "értelmes" részét felülbírálnám.

Az első a baba érdeke!

Annyira mint a vér szerinti családja, soha senki nem fogja és nem is tudja szeretni.

Tudom miről beszélek!

Nevelő apám volt, akitől tisztességesebb, rendesebb embert, nem sokat ismerek, de most, hogy vannak saját gyermekeim, tudom mi a különbség a vér szerinti és a nevelt között.

A vér szerinti szülő, vagy nagyszülő, büszkén fogja abban a gyermekben, a vonásaiban, a jellemében saját magát látni, annak minden jó és rossz tulajdonságával.

Egy nevelő szülő és annak családja, hogyan tudná az esetleges negatívumokat is büszkén, megértően nézni és mindenért könnyedén megbocsájtani.

Gondold át még egyszer, hogy elsősorban a baba, másod sorban te, és csak harmadsorban az apa és annak családja, mit nyerhet és mit veszíthet azzal, ha megtudja.

Javaslom, ha elmondod neki, (nekik) ne azzal kezd, hogy úgy döntöttél örökbe fogod adni, esetleg csak vesd fel, mint lehetséges alternatívát, egy részletekbe menő beszélgetés során, hogy ne érezze magát sarokba szorítva.

Gondolom, hogy ő már tovább lépett, talán már menyasszonya is van, ami bonyolíthatja a helyzetet, de ez azon mit sem változtat, hogy a baba érdeke az első!