Mást is piszkál a párja vezetés közben?

Semmiképpen ne hagyd ,hogy kedvedet szegje, mert egy pasi sem ér annyit, hogy emiatt ne vezess többet.

Vezetni jó.

Kifogtál egy ilyen természetű barátot, de nem mindenki ilyen!

Ha most nem adod fel, hanem szépen vezetgetsz rendszeresen, akkor pár év múlva a kisujjadban lesz az egész, és akkor mondhat bárki bármit.

Ilyenről mindig az jut eszembe, hogy nekem egyszer volt egy barátnőm, aki belenyúlt a kormányba hülyeségből. Jött szembe egy autó, ő pedig belenyúlt úgy, hogy az autó balra tartson. Az utolsó pillanatban kaptam vissza a kormányt, különben frontálisan ütköztünk volna. Egy család utazott a szembejövő járműben.

Megálltam, kiszálltam, kirángattam a kocsiból, majd egy akkora pofont leb***tam neki, hogy elbotlott. Annyira kiakadtam, és még ő volt megsértődve, hogy túlreagálom.

Pofozkodás közben visszafordult a szembejövő autós, és kérdezte mi volt ez, majdnem az is lebaszott egy pofont a volt barátnőmnek.

Ő megtanulta, sosem ütöttem meg lányt rajta kívül, hirtelen nem tudtam a nemét nézni, nem is érdekelt! Azt tegyük félre hogy nem egy 100ezres kettes golf volt. Az ember életek a lényeg..! A vezetés nem játék, nem csak 2-3 pedálból és egy kormánykerékből áll. Aki nem tud felelősség teljesen ülni egy autóba, az hagyja rá, menjen gyalog, biciklivel, busszal... Vezetni meg csak talpra esetten, mert a bizonytalanságból van a baj sokszor.

Nekem apukám vette el teljesen a kedvem. Amint meglett a jogsim, elindultunk együtt vezetni. Diesel autón tanultam vezetni, nekünk benzines volt. Persze állandóan lefulladtam. Kiabált velem, mert persze a forgalom kellős közepén, a lámpáknál volt mindig gond. Kiabált, hogy nyomjam az a rohadt gázt...18 éves voltam, hazáig sírtam. Azóta nem is vezettem, annyira elvette a kedvem! Pedig az oktatóm szerint a legjobb vezetője voltam. Nagyon jó érzékkel váltottam,kíméltem az autót és a forgalomban is megálltam a helyem.:(

Azóta nem tudom rávenni magam, hogy vezessek, pedig párom szeretné...

27/L