Miért mondhatta? Mit "illik" ilyenkor válaszolni?

Ez a következő dolog akkor történt amikor egy férfival beszélgettem,és mondott valami számomra érdekeset: tanácsot kértem tőle valamiben,ami nem ment,és elkezdett beszélni róla hogy mit tegyek,az én példámról áttért a saját példájára hogy ahogy én sem,úgy ő sem tökéletes.És abszolút nem illett a témába,de azt mondta hogy mindig ha tükörbe néz,azt látja hogy nem szép.Már nem tudom hogy folytatta,de én erre nem nagyon tudtam semmit mondani.Lehet hülyeséget kérdezek,de miért mondhatta?Akarta hogy megdicsérjem,vagy csak panaszkodnia kellett valakinek,vagy csak úgy példának mondta?Olyan emberről van szó akinek van párja,szóval ezért még inkább meglepett,mert ha valaki nem látja magát szépnek,oké,de a párja vajon nem dicséri,nem ad neki önbizalmat? És,szerintetek ilyen helyzetben mit "illik" csinálni?Figyelmen kívül hagyni vagy reagálni valamit?Megdicsérni vagy valami közömbös véleményt mondani?Ami engem illet,én szépnek látom,nem mondom hogy tökéletes,de van rajta pár dolog ami szerintem pl.szép.De még ha jó véleménnyel is vagyok róla,ezt lehet olyannak mondani akinek már foglalt a szíve?

Egyszer fordult csak elő,azóta is láttam az illetőt,de ez valahogy piszkálja a gondolataimat,ez az egész.

És mielőtt ezt írnátok: nagy mélyen nem ismer,vagyis a személyiségemet,csak párszor beszéltünk.Nem tartom valószínűnek hogy akar valamit tőlem,és azért.Szerintem kizárt.