Elmondjam neki, hogy a valóságban nem vagyok olyan közvetlen, mint amilyennek gondol?

Mondjuk úgy, hogy közös ismerős révén megismerkedtünk egy lánnyal, akkor pár mondatot beszéltünk, aztán bejelölt fb-on több más közös ismerőssel együtt. Utána nem nagyon beszéltünk, aztán szóba jött egy rendezvény, ahol esély nyílt együtt részt venni (hivatalos minőségben). Így váltottunk pár levelet, meg egyszer felhívtam, és vagy 15 percet beszéltünk. De úgy igazán nem kerültünk közel egymáshoz, és a rendezvényen is csak pár szót szóltam hozzá, mert tetszett nekem, és kerülni akartam őt. Ugyanis nem tudtam, miről beszélgethetnénk, ha hosszabb időt töltünk egymással, nem akartam hülyét csinálni magamból, és egyébként is frusztrált, hogy mások szórakoztatóbbak, mint én, és hogy velük jól érzi magát, én meg nem tudnám így szórakoztatni. Nem tudom, ez nem tűnt-e fel neki, de legutóbb azt írta, hogy a megismerkedésünktől kezdve közvetlenek voltunk egymással, én meg azt hittem, hogy teljesen egyértelmű, hogy kerülöm őt. Néha még a felszínen sem tudok közvetlen lenni másokkal, bár úgy tűnhet, hogy laza vagyok. Félek, hogy ha megismer, akkor rájön, hogy görcsös vagyok, és nem tudok igazán szórakoztató lenni, de tapasztalataim szerint az őszinteség sem vezet túl sok jóra. Szeretnék vele jobban megismerkedni, bár nem tudom, lenne-e esélyem nála, és hogy nem olyan valakinek lát-e, aki esetleg nem vagyok. Ilyen esetben mit tegyek? Gondoltam, elhívom valahová, csak ha elmondtam valakinek, hogy kicsit "problémás" vagyok, akkor azzal sem jutottam előrébb. Valljam be neki az igazat, vagy ne törődjek semmivel, és próbálkozzak nála, ha esetleg találkozunk?