Miért nem tudom kimondani, hogy mit érzek?

Nem hiszem, hogy gond lenne veled, ne is kezdj el ilyeneket bebeszélni magadnak, mert csak ártasz vele. Az első hozzászóló jókat írt, esetleg a szeretetnyelveket említeném még.

Érdemes lehet elgondolkodnod azon, hogy történt-e olyasmi a múltadban, ami miatt ez gondot jelenthet (visszautasítás, vagy bármi más, ami frusztrációt, szorongást váltott ki belőled), milyen a családi háttered, viszonyod a szüleiddel, nekik egymással.

Ezt tényleg nagyon sok minden okozhatja. Lehet, hogy egyszerűen te nem szavakkal szereted kifejezni az érzéseidet, vagy nem olyan környezetben nőttél fel, ahol ez általános, tehát meg tudtad volna tanulni, vagy a későbbiekben fojtottad el magadban. Az ön- és emberismeret sosem hátrány, így mindenképp megérné picit utánanézned ezeknek, és megismerned saját magadat és a környezetedet.

De komolyan, ne beszéld be magadnak, hogy baj van veled, vagy abnormális a viselkedésed...ez messze nem az a szint, és nehogy problémát generálj magadban, mikor az nem is létezik.

Sajnos én is ilyen vagyok.

Nem tudom, hogyan változtathatnék.

Amikor elmondom valakinek az érzéseim azt gondolom,hogy túlságosan kitárulkoztam előtte és ez nem jó.

Egy pasi pont ezért nem jött össze velem. Nem mondtam neki sose, hogy szeretem, megölelni is csak ímmel-ámmal öleltem.

Nem szeretek ölelkezni.:(

Tudom, hogy ez rossz. Nem tudom mit tehetnék, hogy változzak.

Pszichológus inkább, mint pszichiáter :)

De nincsenek esetleg barátaid, akikkel tudnál beszélgetni ezekről? Lehet az is bőven elég lenne. A leírásod alapján inkább bizonytalan vagy, azt pedig sokszor elég csak kibeszélni. Ha gondolod, írhatsz nekem privátot, és megpróbálok segíteni, bár nincs ilyen képzettségem. De ha meghaladja a képességeimet, akkor úgyis írni fogom, és akkor is ráérsz pszichológushoz menni.

(Második válaszoló voltam)