A szerelmed mellett maradnál, ha neki szüksége van rád, de ő nem szeret téged?

Mindörökké vele lennék és vigyáznék rá. :) És szerintem egyébként nem létezik viszonzatlan igaz szerelem.

Nem, nem hagynám, hogy a "szemetesládája" legyek, még ha fájna is. Otthagynám, hogy megadjam magamnak az esélyt a jövőben egy boldogabb élethez olyannal aki tényleg szeret. Mindenki a saját életéért felelős, álljon talpra, boldoguljon nélkülem.

Pont ilyen helyzetben vagyok. Nem mondom, hogy ő nem szeret, de közel sem azzal mély szerelemmel, mint én őt., viszont szüksége van rám. A beleőrülés helyett inkább elfogadom a helyzetet, és vele maradok, mert nélküle sokkal rosszabb lenne.

Aki nem szeret, arra nem pazarlok időt.

Úgy gondolom, mint a #2 és a #4.

Nem vagyok mártír típus, így csatlakozom a 2. és a 4. válaszoló véleményéhez, nem maradnék egy ilyen helyzetben.

Konkrét szituációt kéne ismerni hozzá. Volt olyan, hogy depressziós lett a szerelmem, ezért minden érzelem kihalt belőle, látni sem akart. Én mellette maradtam, mert szerettem és láttam, hogy szüksége van rám. De ha nem áll fenn mentális probléma, csak egyszerűen nem szeret az illető vagy mást szeret, akkor nem leszek a lelki szemetese.

Mint ember. Kapcsolatban nem. Persze ez komplikált, de csak jelent nézve, nem.