Van olyan ember a foldon, aki az elso szerelmevel marad az idok vegezeteig?

Hogy az idők végezetéig azt nem tudom :D

De a szüleim alt.iskola 5. osztálya ota egyutt vannak, immár tobb mint 30 éve :)

Az idők végezetéig egy jó könyv.

Biztos van ilyen ember, elképzelhető.

Kedves Kérdező! Ennek a gyakorlatban így kéne lennie, az ember megtalálja a párját, és sírig vele marad.

Sajnos a válásnak, szakításnak ma már begyakorlott rutinja, divatja van. Egyre lazábban értelmezik a párkapcsolatokat, még gyermekek esetén is. Szinte teljesen természetesnek számít, hogy mire családot alapít egy fiatal, addig "ÉL" - ami annyit jelent, hogy 30-35 éves koráig bulizik, kiéli magát, szórakozik, megpróbálja az életet nem komolyan venni, mondván: majd annak is el fog jönni az ideje. Ebben az időszakban a bulizáshoz hozzátartozik a gyakori partner váltogatás. Mondhatnánk, hogy manapság ebben sincs semmi rossz, csakhogy ennek is meg lesznek a következményei. A személyiség ebben a bulikorszakban súlyosan deformálódik. Elsekélyesedik a hűség, és a valaki mellett kitartás fogalma, helyette begyakorlott lesz a könnyed szakítás. Megfigyeltem néhány közeli barátomon, akinek sok kapcsolata van, az egyre hevesebben keresgéli az igazit. Egyre kevésbé lát más nemű emberben értéket, ellaposodik, korcsosul a tartós kapcsolatokról kialakított képe.

Ezzel szemben aki hűséges típus, és sikerül ebben a gyerekes, bulizós, beteg világban egy ugyanolyan hűséges típusú társat találni, ő teljesen más alapokkal kezd. A család válik a céljukká, felépítik az életet, a problémákat együtt oldják meg, konfliktusaikat egymásközt rendezik le, nem rohannak más karjai közé, más ágyába. Értéknek látják egymást, amit nem árnyékol be a múltjuk, a megszámlálhatatlanul sok szexuális kapcsolat a házasságuk előtt.

Akik lazábban élték életüket, a kapcsolataikat sem fogják komolyan venni, még a gyermekvállalás után sem. Állandóan ott van a választható menekülő út, ha a másik bánt, vagy hülye, vagy rossz szokást vesz fel, simán ki lehet őt rúgni következmények nélkül.

De következmények mindig vannak.

Ismerek olyan ötven éves hölgyet, akinek három gyermeke van, csakhogy három apától. Az már maga egy logisztikai és kommunikációs szervezés, hogy a gyerekek, apjuk, a családjuk valahogy összejöjjön valamelyik gyerek valamelyik ünnepén. A gyerekek eleve sérültek, az egyik teljesen azt hiszi 15 évesen, hogy a gyerekkorban mindenkinek más a vezetékneve, és 10 évesen lesz nekik másik. A következmények gyakran irtózatosak, a csendes, visszahúzódó kamasz kort követően a gyermek drogossá válik, máskor az anyuka által nevelt gyermek állandóan veri az anyját, és betegesen dühös, mert az anyuka képtelen megértetni a gyermekével, hogy miért dobta ki az édesapját, aki azóta milliomos lett, ők meg még mindig rettenetes nyomorban élnek.

Csupa tragédia az elvált emberek élete.Az enyém is ilyen. Én hűséges típus vagyok, mégis a harmadik házasságomban élek, de hála Istennek ez már valószínűleg az utolsó lesz, már 21 éve tart. Az előző kettőben lapos, homályos, soha nem megmagyarázott okok miatt lettem lapátra téve.

Visszatekintve a tapasztalatom az, ha olyan háttérből választasz párt magadnak, ahol a szülők elváltak, akkor te is arra számíthatsz, ki leszel rúgva. Viszont ahol a szülők együtt élnek - és nem biztos, hogy jól, pusztán csak együtt - ott számít valamit a húség.

Szerintem ritka. Az ember olyan fiatalon nem biztos, hogy tisztában van még saját magával, igényeivel, elvárásaival. Ahogy telik az idő, úgy alakul ki a szilárdabb személyiség, így pl más típusú férfi/nő lehet az igény 18 és más 28 évesen. Ezért van szerintem, hogy fiatalabban az ember könnyebben lesz szerelmes, de ezek a szerelmek általában nem tartósak. DE, mindig van kivétel csak ritka.

Előző válaszát meg részben cáfolnám, mert nem gondolom, hogy elvált szülők gyerekei szükségszerűen válásra vannak ítélve, mert saját tapasztalatból tudom, hogy annál jobban vágyik saját normális családra, ha rossz példa volt előtte. DE nyilván van kivétel. Amúgy elmondanám, hogy pl volt olyan pasim, aki azért szakított velem, mert hogy a szüleim elváltak, úgyhogy akkor én nem is vagyok alkalmas házasságra (az övéi együtt vannak). Totál kiborultam. Utóbb kiderült, hogy folyamatosan csalt.

Azóta nagyon boldog szerelmi házasságban élek a szintúgy elvált szülős férjemmel, aki ugyanúgy gondolkodik, mint én ti., hogy ha már nem volt normális családunk, akkor mi mindenképp meg akarjuk magunknak teremteni. 6 év után sem csökken a szerelem, sőt egyre jobban szeretjük egymást. Nyugodtan lehet, mondani, hogy na majd ha 20-30 év múlva is együtt leszünk bla bla... Számtalan olyan ismerősünk van, akik normál családból jött és már rég elvált vagy rossz, kihűlt kapcsolatban van.

Szerintem nem rossz dolog, ha az ember fiatal korban járogat több emberrel, legalább megismeri saját magát, férfiakat, nőket és mire eljön a családalapítás ideje, nem ragad bele egy méltatlan kapcsolatban, mert a jeleit már korán felismeri.