Srácok, miért nem lehet elfogadni, ha valaki egyszerűen nem akar tőletek semmit?

Nem tudom, de ebből nekem is elegem van, már ott tartok, hogy egész egyszerűen levegőnek nézem a férfiakat a régi haverjaim kivételével, mert még SOHA nem volt olyan, aki megértette volna a nemet, és ez konkrétan ijesztő szerintem. Volt, aki megjelent a ház előtt részegen üvöltözni, volt, aki mindenáron használt tangát akart tőlem venni, volt, aki mindenáron erőltetni akarta, hogy de nézzünk együtt Forma1-es futamot, majd akkor jól fogom érezni magam, és összejöhetünk (első beszélgetésünk alkalmával elmondtam neki, hogy fegyverrel se lehetne kényszeríteni, hogy f1-et nézzek, olyan szinten untat), volt, aki egész konkrétan meg akart erőszakolni, szerencsére megúsztam annyival, hogy "csak" taperolt és csókolgatott, meg leszedte a pólóm.

Eljutottam oda, hogy fölösleges is nemet mondani, mert úgyse értik meg, azt meg nem szeretném megkockáztatni, hogy mégegyszer belefussak egy ilyen állatba.

NEM úgy értem, hogy minden pasi bunkó. Abszolút nem. Tudom, hogy vannak normálisak, a párom is az. Viszont biztosra megyek, és ha valaki élőben szólít le, akkor meg se hallom, neten meg nem válaszolok neki (különben se társkereső a facebook), ha meg nagyon írogat, akkor letiltom. Minek fussunk fölösleges köröket a magyarázgatással? Szerintem így épp elég egyértelmű, és nem húzzuk egymás idejét.

Őszintén szoktam sajnálni, ha megbántom valaki lelkét, de annyi rossz tapasztalatom van, nem merek máshogy viselkedni.