Mit tegyek, hogy ha zavar, hogy a párom nélkülem szerzi meg az összes emlékezetes élményét?

Szóval az a problémám, hogy zavar, hogy a párom minden várva várt élményét nélkülem szerzi meg, és velem nincsenek olyan élményei, amik ennyire emlékezetesek lennének.

Én tényleg próbálok jó képet vágni a dolgohoz, hisz hadd menjen, mert attól, hogy nekem nem telik rá, ő miért ne mehetne. Nem is várom el, hogy ő finanszírozza az én részvételemet.

De egyszerűen bánt, hogy amikor jön 1-1 esemény, ami érdekli őt, az egyik barátja szinte azonnal megveszi a jegyet saját magának, és nem sokkal rá a párom is beszerzi a jegyet, hogy jajj de jó, mennek együtt, és olyankor, az esemény mértékétől függően - napokig, hetekig, hónapokig hallgatom, hogy hú de jó lesz, alig várja, bár már ott lehetne, stb.

Én tényleg örülök neki, hogy megélheti a várva várt programokat, de ugyanakkor fáj, hogy pl a közös nyaralásunkat látszólag egyáltalán nem várta. Egyszer sem mondott olyat, hogy de jó lesz kettesben nyaralni, vagy akármi, semmi. Az évfordulós ünneplésért sem volt oda túlzottan, igazából nem is volt semmi extra dolog, elmentünk moziba, mint párszor az évben ezen kívül, és ennyi.

Én azért nem tudok részt venni ezeken az eseményeken, mert nekem nem telik rá, egyetemista vagyok, egy nehéz szakon ráadásul, még az elején járok, konkrétan az órarendem sem teszi lehetővé, hogy akár diákmunkát vállalhassak, de ha még vállalni is tudnék, az is az önfenntartásra menne el, mert a szüleim fizetése kevés, és nem csak engem támogatnak, hanem a másik testvéremet is, + hitel is van. Egyetem előtt is szűkösen voltunk, most már még inkább, így nyilván a diákmunkával se tudnék félretenni, hanem ténylegesen önfenntartásra menne el, hogy a szüleimnek ne kelljen belebetegedniük a munkába (anyukám vállalt is +munkát, ami végül nem végződött jól). Szociális ösztöndíjat nem kapok, mert nemsokkal a ponthatár alatt vagyok, tanulmányi ösztöndíj még nem jár (az egyetemet most kezdtem).

Holnap jön a párom hozzám - egyetem miatt ugye el kellett költöznöm, előző félévben is szeretett volna jönni, de akkor valahogy mindig elmaradt a dolog. Most végre tud jönni, holnap Valentin nap, nem vagyunk annyira megőrülve érte, de azért mégis romantikáznánk kicsit. Erre ma van egy esemény, amire el is ment a, és megint csak azt látom, hogy az eseménytől be van zsongva, de az nem nagyon izgatja, hogy végre jön. Előző félévben sem úgy akart jönni, hogy nagyon igatott lett volna, vagy ilyesmi.

A fentebbi, nyaralós esetnél próbáltam a párommal beszélni, hogy bánt a dolog, hogy velem nincsenek maradandó, emlékezetes élményei, de erre csak annyit mondott, hogy ne hülyéskedjek már, a nyaralást is ugyanúgy várta, mint azt a másik programot, amivel végül is összefűztük a nyaralást.

Oda mentünk kirándulni, amikor volt ott egy neki fontos program, szándékosan így mentünk, hogy utána akkor kettesben kirándulunk ott, és akkor is hetekig ezt hallgattam, hogy ő azt a programot várja, de a nyaralásról egy szó sem esett. A nyaraláson se láttam, hogy annyira maradandó élmény lenne az előző napi programhoz képest, vagy hogy is mondjam. Pedig tényleg sok szép helyet megnéztünk, nagyon szereti a természetet is, így próbáltam olyan dolgokat programnak választani.

Általában még hallani is rossz ezekről az élményeiről, mert olyan boldogan mesél, hogy mi hogy volt, hogy belesajdul a szívem, hogy velem nincs egyetlen ilyen élménye sem.

Igyekszem a kedvében járni, programokat szervezni, ötletelek, akár a közeljövőben programra gondolok, akár nyári dologra. Általában tetszenek is neki az ötleteim, de sosem lelkesedik semmilyen közös programért annyira, mint azokért a programokért, amiket a barátaival csinál/olyanokért, amiket régóta várt.

Tényleg nem az zavar, hogy NÉLKÜLEM is jól érzi magát, és élményeket szerez, hanem az, hogy a velem való élmények nem olyan emlékezetesek, a velem való programokat látszólag nem várja annyira.

Nyilván nem jó, hogy így érzek, nekem sem jó ez a dolog lelkileg, mert emészt, és a páromnak sem lenne jó, ha látná rajtam, hogy baj van/ezzel nyaggatnám mindig.

Mit tehetnék, hogy ne így érezzem magam?

Trollok kíméljenek!