Lezártam, de szeretem és hiányzik. Hogyan tovább?

A történetem....próbáltam minél tömörebben leírni:

Én 21 vagyok ,a férfi 33éves,külföldi származású,angolul kommunikáltunk,illetve kicsit magyarul is tud már. 2,5 hónapja ismerkedtünk meg az egyetemen.

Nekem ő volt az első ,akivel együtt voltam,korábban nem érdekelt igazán senki..aki meg igen,őt én nem érdekeltem..és csak randizgattam.

Ez a bizonyos férfi ,de viselkedésben inkább srácnak nevezném hatással van rám. Erős vonzalmat érzek iránta . A belsője,lelke az első néhány hétben egy álom volt,nem is akartam elhinni...hogy olyan hasonló a gondolkodásunk az életről,hogy ilyen figyelmes velem,hogy olyan boldog vagyok ,mikor találkozunk... Aztán hirtelen valami megváltozott, mikor kezdtem kimutatni,hogy többet jelent nekem ,mint barát , ő megváltozott. Az egész érzelmi vonalat ő vitte bele, folyamatos bókolások, így szeret,úgy szeret....

Ez mindaddig tartott,míg azt vettem észre,hogy csak azért keres,hogy menjek a lakására.. de az nem érdekelte,mi van velem,milyen napom volt,vagy hogy én szeretnék -e valahova menni.

Elmentem hozzá,mert úgy beszéltük meg,hogy elmegyünk szórakozóhelyre . Persze nem az lett belőle,esze ágában nem volt menni...csakis az ágyba húzott. Konkrétan én hárítottam,de ő nagyon kitartóan letepert ,közben beszéltünk,és mondtam neki,hogy ő engem csak ezért akar,és hogy nem fogom ezt hagyni.... jött a szép szavaival. Aztán megmondtam neki,hogy vagy felöltözik és elmegyünk abba a buliba vagy itthagyom az éjszaka közepén. Visszatartott,mikor az ajtóhoz mentem ,de nem azzal jött,hogy szeret,hanem épp ellenkezőleg saját magáról kezdte mondani,hogy : De hát szeretsz engem,akarsz engem.... és hogy ez egy nagyon bunkó dolog,ha az éjszaka közepén elenged . Mondtam neki dolgokat,amiket már bánok....megsértettem,de elegem volt már. Aztán otthagytam majd rá 20 percre visszamentem,mert úgy éreztem,hogy beszélnem kell vele ....Ismét bizonyította,hogy nem érdeklem őt úgy,mint ahogy azt bemesélte nekem... mert teljes közönnyel mondta,hogy beszéljek nyugodtan,de mehetek feküdni is mellé,ő már nem tudja ,mit csináljon,mert ha hozzámér az a bajom,ha beszél,akkor meg az. Tény,hogy engem sem egyszerű kezelni....de itt nem erről van szó.

Reggel felkeltem korábban,felöltöztem...ő észrevette és mikor nyitottam az ajtót,hogy megyek odajött,hogy miért nem fekszek vissza aludni..mondtam,hogy hagyjuk az egészet,legyünk újra idegenek ...nem láttam rajta,hogy meghatotta volna,meg akart ölelni ,és hagyott is elmenni ...

Majd ezután írtam neki facebookon egy üzenetet,hogy szeretem és nagyon nehéz...milyen ironikus,hogy ő mondta mindig,hogy szeret...és hogy nem én vagyok az a lány ,akinek ki is tudja mutatni..sajnálom. Minden olyan kívántam,amit megérdemel ...

Majd ezt követően rá pár órára letiltottam . Van neki egy másik facebookja is,azt tegnap tiltottam le.

Igazából nem is tudom miért,mert bármilyen fájdalmas is,nem érdeklem....megoldotta volna,hogy jelezzen ....

A telefonszámom nem tudja.

Nem tudom,mi az a belső értéke,ami hiányzik nekem,de kialakítottam magamban egy olyan képet róla,hogy ő legbelül jó,csak talán nehezére esik kimutatni ,ha érez valamit,és ezért csak mondta....de ugyanakkor a figyelem,a törődés nálam egy alap dolog,ha igazán fontos nekem valaki,,azt pedig nem adta meg...

Mivel egy egyetemen tanulunk,így egy épületben vagyunk többször....és biztosan lesz olyan ,hogy látni fogjuk egymást .... Nem tudom,ő mit gondol...

Nekem hiányzik...és mindig arra gondolok,mikor csend volt és megkérdezte,hogy "miért kedvellek én téged,mondd meg..." .. Ez olyan ,mintha akarata ellen kedvelne engem ...ez van bennem is,mert nincs miért...ahogy alakultak a dolgok...

Ész vagy szív? De mit is tehetnék,ha a szívemre hallgatok? Hisz nem keres...