Kapjon még egy esélyt a dolog?

Van egy barátom, akivel alakulgattak tavaly a dolgok. (nyáron főleg) Egész közel kerültünk egymáshoz, úgy éreztem hogy ő kb az egyetlen aki engem megért. Fordítva is, azt mondta exe óta én vagyok az első lány, aki ismeri mélyebben, meg hogy szeret, ilyenek. Szóval azt mondom egy két lépésre álltunk attól, hogy összejöjjünk. Ekkor már mondjuk párszor "egymásnak estünk" de nem feküdtünk le sose. Nem hinném, hogy csak kihasznált volna vagy szórakozott volna velem..

De összekaptunk. Szerintem rohadt bunkó volt, szerinte meg nekem kellett volna bizonyos dolgokon változtatnom. Fogalmam se volt mi történt, de eltaszított...Olyan fájdalmasan beleestem, hogy úgy 3 hónappal ezelőttig ő járt a fejemben, pedig alig láttam, és nagyon ritkán váltottunk pár szót.

Most találkoztunk, és őszintén átbeszélgettünk egy éjszakát. Én is rájöttem a hibáimra, neki is elmondtam. Mostanában elég béna lelki állapotban vagyok, ő meg kifaggatott és most is pontosan tudta mit mondjon, hogy jobban legyek.. Azt mondta a legjobb fej lány vagyok akit ismer, a legszebb akihez valaha köze lehet, szeret és soha se akart megbántani. Csókkal váltunk el, azt mondta bármi van velem akár jó, akár rossz mondjam, de kb 20 percen belül írt.

Közben borzasztóan bírom őt, teljesen önmagam lehetek mellette, órákig tudok nevetni vele, nincs olyan hogy kínos csend és úgy tud ölelni, csókolni ahogy más nem.

Rádöbbentem, hogy még mindig szeretem, de félek még egy csalódástól, mert darabokra tört szét ezelőtt...