Még mindig lelkiismeret furdalása van vagy tényleg érdekli mi van velem, ha igen, miért?

Egyetemen megismertem egy srácot egy éve, majdnem összejöttünk, de az ismerkedés fázisunkban összejött egy másik lánnyal, amit nem ő mondott el, hanem magamtól jöttem rá (ez volt novemberben, decemberben ismerte meg, januárban esett le mi van). Nem untatlak titeket az előzményekkel, miután rájöttem voltak kínos csöndek, köszönés nélküli hetek, aztán úgy alakult, hogy mégis jóban maradtunk. Már kiábrándultam belőle, nem akarok vele lenni, de annyira odáig voltam érte, hogy meg se tudtam gyűlölni. Szóval visszaszoktunk egymáshoz, most pedig nem mondanám magunkat barátoknak, de haveroknál mégis több. Mindig keres, ír nekem, hogy találkozzunk suliban, menjünk kajálni, de mindig kettesben találkozunk ilyenkor. Hetente megemlíti, hogy mindig másokkal lát és olyan boldognak tűnök, vele viszont kicsit máshogy viselkedek, szinte minden alkalommal megemlíti, hogy csinos vagyok aznap (ezeket a bókokat kikerülöm általában), ezenkívül segít minden beadandómmal, prezentációmmal, segít különböző programok megértésében és nem úgy mint a többiek, hogy "majd ha ráérek", hanem tényleg lefixálva ha ráér már aznap segít. Gyakran rám ír, hogy hogy érzem magam, milyen napom volt, de megemlíti, hogy neki sose írok, vagy nem olyan rendszeresen mint régen (mikor még azt hittem lesz köztünk valami). Amikor rájöttem a másik lányra nem győzött elégszer bocsánatot kérni és utána egy hétig a szemembe se mert nézni, látszott, hogy megbánta (mármint hogy nem szólt róla). Ettől függetlenül nem hiszem hogy akar tőlem valamit, sőt, tudom, hogy szereti a lányt és engem máshogy bír, de rengeteget foglalkozik velem. Nemrég elkezdtem pszichológushoz járni más okok miatt (de közrejátszott ő is) és mikor nagy nehezen elmondtam neki megijedt, azt hitte miatta van. Nem mondtam neki, hogy részben igen, de konkrét okot se említettem, csak annyit, hogy most szükségem van erre. Aggódik, ezután még jobban, és mindig említi, hogy ha bármilyen problémám van (családi, tanulásban, magánéletben...) ne féljem megkeresni, szívesen meghallgat és segít ahogy tőle telik. Nem sok ideje van amúgy sem, én pedig nem szeretném terhelni, de tényleg jó vele beszélgetni. Néha perverz humora van és gyakran szeret kétes megjegyzéseket tenni és zavarba hozni (egy ideig ez rosszul esett, hisz ne csapja nekem a szelet, ha mással van, azóta viszont rájöttem, hogy ő csak ilyen) és mit ne mondjak nagyon jóképű amivel tisztában is van és lehet hogy pont emiatt, de elég nárcisztikus típus (nyíltan fel is vállalja). Szóval már rájöttem, hogy nagyon nem illünk össze, segített is ez elfogadni a helyzetet. Tehát a kérdés arra irányul, hogy szerintetek még mindig bántja az egész előzmény vagy mikor ápolnak ilyen szintű barátságot a pasik egy lánnyal? Még annyi, hogy mondta nekem és egy barátjának, hogy az egész egyetemről minket bír legjobban, nem is tudja mi lenne vele nélkülünk (egyetemen kívül csak tanulni találkozunk, azt is ritkán) és gyakran felhív, ha például megírom neki, hogy egyedül vagyok itthon, csak azért, hogy mégse legyek magányos. Szóval nem tudom megmondani, hogy szánna, amiért azt hiszi még szeretem vagy tényleg komolyan vesz és nem a korábbiak miatt ilyen (előtte is törődött velem, de nem ennyire). Beszélni fogok vele erről is, csak előtte kíváncsi vagyok a véleményetekre.