Ti voltatok már így? Mit gondoltok erről?

szakítottam nemrèg, ès annak ellenère, hogy èn akartam szakítani nagyon nehezen viselem.nehèz is volt meglèpnem ezt de muszáj volt.mèg mindíg szeretem a srácot , de gyűlölöm is egyben egyèb dolgok miatt amit most nem rèszleteznèk.van egy másik hapsi akivel barátok vagyunk, de ő bevallotta nekem már règebben, hogy többet èrez, de maradtunk csak barátok, soha nem volt semmi köztünk.

most viszont megkèrtem arra, hogy "segítsen át" ezen az időszakon mert egyszerűen nem megy, teljesen összetörtem.nem akarom álltatni, mondtam neki, hogy a règi srácot szeretem, nem akarok az èrzèseivel játszani, de rábólintott , hogy benne van így is.tegnap lefeküdtünk, ès igaz, hogy nem èrzek iránta semmit de mègis jó volt. így sokkal könnyebb nekem, hogy van valakim aki szeret, de nem akarom, hogy sèrüljön, ha esetleg mègse lesz köztünk a kèsőbbiekben semmi, mert szerintem ő erre számít.

szóval egy kicsit kaotikus az egèsz, ezèrt is írtam ide , hátha valaki kívülálló jobb rálátással mond valami okosat. mi a vèlemènyetek? nem tudom , hogy egy ilyen sèrülèkeny időszakban jót teszek e ezzel magamnak, vagy másnak?