A srácok tényleg szeretik, ha egy lányért küzdeni kell és nem adja magát könnyen, vagy ez csak egy sztereotípia?

Engem úgy neveltek, hogy ne adjam magamat könnyen, ne legyek könnyen kapható, mert a srácokat nem izgatja, ha egy lányt azonnal meg lehet kapni, és mégjobban nem, ha az adott lány akár már szinte az ölébe is mászik.

Én az eddigi kapcsolataim alatt nem játszottam meg magam. Mindig én voltam az, aki fekszedett egy fiút. Manapság nem igen udvarolnak a srácok. Legalabbis itt a huszas években járó srácokra gondolok. Ha egy lánynak tetszenek, ha jól néznek ki, akkor rájuk másznak, és bárkit megkaphatnak. Mással már nen is foglalkoznak. Akibe energiát kell fektetni, akit el kell hívni randizni, az már nem érdekli őket.

De tegyük fel, van egy srác elég jól néz ki. Minden lány mászik rá. Ha úgy akarná minden héten, vagy minden nap másik lány feküdne az ágyába. Egy fiúnak szerintetek bármikor felkeltené az érdeklődését egy olyan lány, aki egyszer az életében nem mászik rá, még csak nem is igen játszik vele flörtjátékokat?

Srácok, hogyan viszonyultok a lányokhoz, akik nem adják magukat oda elsőnek és nem teszik egészen nyilvánvalóvá a vonzalmukat?

21/l

Tudom rá kéne jönnöm, ha már ennyi vagyok, de eddig olyan fiúkkal voltam valami miatt, akiket én szedtem fel, őrájuk meg nem igazán másztak a lányok.