Ti mit reagálnátok erre? Ezt muszáj veletek megosztanom.

Az exemmel 3 évvel ezelőtt mentünk szét. Sokáig szenvedtem a hiányától, mindenkiben őt kerestem, nem találtam sokáig a helyemet. Egy másik nő miatt hagyott el akivel a 3 év alatt jegyesek lettek és baba is született. Tavaly nyáron amikor még a baba úton volt, akkor az exem a közös haverunknak becsiccsentve mondta, h hiányzok neki, megbánta, h elhagytam de tudja, h nem mennék vissza hozzá a jóslatom miatt (Lehet boszorkány vagyok, de amikor elhagyott a másik nő miatt, akkor az utolsó mondatom az volt hozzá, h remélem gyereket csinál neki és azután fog rádöbbenni, h ilyen fiatalon mennyivel jobb volt velem, mint egy begyöpösödött 30+ kapcsolatban, de ne higgye, h visszamegyek már akkor). Ezt a haverom elmondta és csak álltam és bámultam. Jól tudtam milyen "jóslatról" beszélt :D

1 hete meglépte és rám írt. Rám írt, h bocsánatot kér azért amit velem tett 3 éve, h cserbenhagyott, amit sosem tudott akkor elmondani már. Persze gondoltam, h nem leszek hisztis, tizenéves viselkedésű, h nekiállok hisztizni ezért diplomatikusan elfogadtam a bocsánatkérését és elköszöntem tőle, h további szép életet nekik. Marasztalt, h még maradjak, beszélgessek vele, mert olyan rég hallotta a hangomat is, szívesen felhívna, mindig is szeretett velem beszélgetni, mindig megértettem. Ekkor már erélyesebb lettem és leráztam azzal, h ő sem volt velem megértő, ezért ne várja, h ezek után én leszek az. Letiltottam mindenhonnan. Hazudnék ha azt mondanám, h nem szakította fel a sebeket... De tudom, h már nem lenne sose ugyanolyan mint azelőtt. A picinek pedig szüksége van apára. Tragikomikusnak találom az emberi butaságot és ezt a fajta önzést, h még egy gyerek mellett sem nőtt be a feje lágya.

Történt már valakivel hasonló? Jelentkezett még azután is, h ti adtátok ki az útját? Bennetek is felszakította akkor picit a sebeket? Muszáj volt ezt kiírnom magamból, nem térek napirendre. Nem azért mert valamit is újra felébresztett volna bennem, egyszerűen a döbbenet, h neki semmi sem szent és én ilyen alak után sírtam, aki valószínű velem sem viselkedett volna másképp...