Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Felvidítotok egy kicsit? Mással is megesett már ez? 20/f
Volt egy lány akibe belezúgtam. Igazság szerint már 4 éve voltam utoljára ilyen kis "szerelmes" de ő -legalábbis ezt magyaráztam magamnak- valahogy más volt és úgy éreztem na végre, talán majd most, lehet megtaláltam a lányt akit mindig is kerestem, biztos ő az. Nagyon szép csaj, aranyos meg minden de nem is ismertem igazán most sem ismerem igazán sajnos nem adott belőle annyit az élet amennyit én szerettem volna. Ha engem kérdeztek az volt a korlátja ennek az egésznek hogy annyira ritkán láttam őt, nem mozogtunk úgy egy körben sem nagyon és én is túl óvatoskodó túlgondoló túltervező voltam mert hát biztosra akartam menni ez szerintem érthető.
Igazából ő nézegetett először, szemeztünk, aztán leszólítottam és beszélgettünk igazából minden szuper volt viszont neki már akkor is alakult valami a háttérben emiatt eléggé távolságtartó is volt de azért nagyon jól megértettük egymást. Igazság szerint csak 3x találkoztam vele személyesen de engem eléggé megfogott. És szerintem én is őt, mármint egyértelmű volt hogy tetszem neki.
Persze utólag könnyű okosnak lenni, lehettem volna 1000x nyomulósabb, ráírhattam volna facebookon (nem írtam rá mert az "milyen már", alig ismer tök nyomulós stb) és akkor lehetett volna valami de így nem.
Lett barátja közbe, pont láttam őket ahogy sétálnak, a csaj ki is szúrt és nézett engem nagyon nemtudom miért vagy mit várt de nagyon fájt a dolog. Aztán úgy voltam vele, hogy "ki ez teee" majd én elhódítom tőle a csajt, simán kiütném/jobban is nézek ki/hogy néz már ki stb de aztán leálltam. Megláttam a közös képüket, sok szivecske meg "szerelmem" és hasonlók. Igazából ebben a szép tavaszi szeles időben úgy fogtam lélekben és szélnek eresztettem, elengedtem őt. A gondolatát, meg úgy a reményeimet amelyeket hozzá fűztem. Azóta csak üresség van bennem és olyan céltalan vagyok. Tudom óvodás dolog beleszeretni valakibe akit nem is ismersz szinte egyáltalán, de nem direkt csináltam. Egyszerűen csak úgy jött. És úgy gondoltam, hogy ennyi év után ennek biztos oka van, hogy pont Ő az akiért megdobbant a szívem. De rá kellett jönnöm, hogy nem. De ezzel is csak nyugtatom magam mert még mindig jobb mint, hogy ő volt az igazi csak elszalasztottam... Vagyis inkább arra jöttem rá, hogy szerintem én sosem fogom megtalálni akit keresek, ez valami karma lehet. Nekem sosem jön össze. Jól nézek ki, tényleg helyes arcom van, jó genetikám és nem is vagyok olyan hülyegyerek. Sok-sok lánynak kellenék, de aki nekem igazán fontos azzal soha sem fog összejönni, valami mindig lesz majd.
Ti is éreztetek már ilyet? Ilyen reménytelenséget, hogy már rossz kedved sincsen egyszerűen csak úgy vagy és kész, már minden mindegy.
válasza:Hajajj, igen, ismerős helyzet... Éreztem már ilyet.
Aranyos és szimpi vagy. Az hogy ilyen hamar elkezdtél érezni felé, inkább vakmerőség. Sok év után velem is előfordult most, tiszta irracionális az egész. Talán nem is valódi érzés ez.
És nem ő volt az igazi, ha nem jött össze. EZ ilyen egyszerű.
A megoldás pedig tapasztalatom szerint, hogy minél előbb túl legyél rajta, ha zéróra redukálod a vele való találkozást, beszélgetést nem nézegeted a képeit stbstb..
Majd legközelebb talán több sikerrel jársz, a kölcsönös szerelem éréséhez nagy szerencse is kell. Most nem jött be, volt már ilyen.
válasza: válasza:Igen volt már ilyen, ilyenkor elönt a lelkesedés és bármit el tudok képzelni az adott lánnyal.
Nálam nehezíti az ismerkedést hogy csak az ilyen lányok felé tudok nyitni akin látom hogy különleges, de ilyen lehetőség 4-5 évente egyszer ha adódik.
Velem is pont most esik meg. Nemrégiben új munkahelyre kerültem, ahol megismertem egy nagyon jóképű, és intelligens férfit. Mondhatnám, hogy összebarátkoztunk, de ez így nem teljesen igaz. Néha jól el tudok vele beszélgetni, néha mintha levegőnek nézne. Közös részlegen dolgozunk, így elkerülni sem tudom.
Most jutottam el arra a pontra, hogy már csak a reménytelenség maradt, meg hát persze azért jó sok fájdalom is. Csak én sajnos pillanatnyilag nem tehetem meg, hogy kilépek, és másik munkahely után nézzek.
Fel a fejjel, szerintem rengetegen vagyunk így. És előbb-utóbb mindenki talál valaki mást. Remélem te is és én is.
25/l
válasza: válasza:Nagyon hasonlóak vagyunk. Kivéve, hogy én nyomulósabb vagyok kicsit. Persze, ha pasija van, akkor leszállok róla, mert nem tartom etikusnak olyan embert csábítgatni, akinek van már erre a posztra társa.
Szerintem ne óvatoskodj annyira legközelebb... Én már gimnáziumban is úgy voltam vele (legalábbis végzősként tuti), hogy bakker úgy is tudja MINDENKI, hogy mire megy ki a játék (szexre, csókra, kapcsolatra stb.), ha egy srác a semmiből egy lánnyal akar ismerkedni. Minek úgy tenni mintha mind széplelkűek lennénk és CSAK BARÁTKOZNÁNK? Az emberek 98%-a úgy is tudja, hogy mit akarunk, hiszen 16-tól 40 éves korig csak a párválasztás megy nagy részt az ember fejében. Nyilvánvaló, hogy mi a helyzet... nem kell titkolni, mert nem is lehet. Viszont, ha nem vagy egyértelmű, akkor a másik elbizonytalanodik és másfelé megy. Szerintem nincs értelme úgy tenni mintha nem is akarnál semmit, ha igazából akarsz valamit.
A különbség köztünk annyi, hogy én is 4 év után újra szerelmes lettem. Én lecsaptam a leányzóra, nem vártam. Összejöttünk, aztán (mivel nem vártam eleget az előző kapcsolata után) összezavarodott érzelmileg és szakított. Továbbá utána megcsalt egy másik férfivel... tudom mi a kérdés: Hogyan csalt meg, ha szakítottunk? Hát ez bonyolult és hosszú, de el tudnám magyarázni.
A lényeg, hogy ha össze is jöttök még akkor se minden rózsás.
Szerintem keress új motivációt és új nőt. Nincs más lehetőséged :)
Hajrá! 20 F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!